2011. július 31., vasárnap

Picúr kirándul

Trail

- Vau.

Olvastam tovább.

- Vau.

Tovább olvastam. Anthony Bourdain jól ír. A Kitchen Confidential pedig remek olvasmány.



- Vau.

Nyugodt és egyben sürgető, kérő vau volt. Nem "itt a postás, együnk bicajt" tipusú riadó, hanem figyelemfelhívó.

- Vau.

Kávé megvolt. Reggeli megvolt. Rövid séta megvolt. Mi lehet ez?

- Vau.

Becsuktam a Kindlét és megnéztem Picúrt.

- Vau - farkcsóválás majd újabb vaú.

- Mi van Picúr?

- Vau.

- Menjünk sétálni megint?

- Vau. Vau.

Vasárnap van - kaptam észbe. Ilyenkor Picúr kirándul.

- De pórázon jössz. A végén még megeszel egy vaddisznót vagy kipucolsz egy kukát.

- Vau.

- De nem tudom, merre menjünk - Picúr azonban vitt. A falu pillanatok alatt eltünt a távolban Gyümölcsösökben, elhagyott gyümölcsösökben, kaszálók, rétek között jártunk. Picúr láthatatlan ösvények felismerhetetlen elágazásai között választott rutinosan. Már nem sok fogalmam volt róla, merre járunk, amikor hirtelen hazaértünk. Picur boldogan berohant a kertbe, leült és azt mondta:

- Vau.

Picur

2011. július 30., szombat

Picúr segít

Picur

- Tessék, itt a reggeli kávéd.
- Nem jó.
- Tessék?
- Nem itt kell meginnom, hanem, itt, itt, itt - Picúr oda-vissza rohant a szerinte megfelelő hely és az általam jónak ítélt hely között.

- Ide! Ide!

Mit tehettem, odatettem.

Természetesen Picur reggeli kávéja nem kávé, hanem langyos, picit vizezett tej.

- Cukor nincs benne? - nézett rám felháborodva mind a négy lábáról Picur.

- Azonnal...

2011. július 29., péntek

Reggeli ijedezés

Storm in the Buda Mountains

A oldalamról a B oldalamra fordultam. Valami nem volt rendben. A fülemre húztam a takarót. Jobb lett.

Kevésbé volt hideg. Kevesebb volt a zaj.

- Vekker!

Kikászálódtam az ágyból és az ablakhoz tántorogtam.
Egy hatalmas, sötét felhő úszott be az ablakon. Csorgott a víz az üvegen.
Megijedtem.

- Elaludtam - gondoltam - és már október van.

2011. július 28., csütörtök

Kutyasitting - Picur és a szemét

Yoda and Picur

- Mi van benne? - Picur érzékeny orrocskája ráközelített a
szemetesre.
- Szemét.
- Hova viszed azt a zsákot? - Picur álmosan nézett. Esôfelhôk
lógatták lábukat a völgy fölé és siratták a nyarat.
- A bejárat elé. Az utcára. Jön ma a szemetes - küszködtem a
zsák csomójával.
- De onnan elvihetik.
- Ez a dolog lényege.
- Biztos? Jo szaga van.
- Biztos.
- Legalább hadd vâlogassam ki belôle az értékes dolgokat - a pici
orr benyomakodott a zsákba.
- Csomót kötök az orrodra.
- Na jó. De akkor menjünk sétálni.

Mentünk.

Picur, a polgár

Picur

Pár napig újmagyarul mondva kutyasittelünk és Picur napjait igyekszünk vidámabbá tenni.

Picur nem annyira picur. Méretileg nem egy dobberbam és valószínűleg pedigréje sem kifogástalan, az utolsó nemes ős még Géza fejedelem alatt áshatta ki a pockokat a szántásból - már ha szántott itt akkoriban valaki. Picur családfáján azóta balkézről érkező ősök sorakoznak - de őt ez nem zavarja. Picur egy öntudatos polgár, a szó klasszikus értelmbében (és nem újmagyarul). Picur tudja, neki vannak jogai, amik kötelességekkel párosulnak. Picur hisz a jogállamban és harcosan védi az életét irányító törvényeket.

- A szabály az szabály - mondja és akkor se lép be a lakásba, amikor a Bitorló, Yoda vele szemben fekszik le a szőnyegre. Picur csak bölcsen kezeire fekteti fejét és nézi a Mestert, de nem jön beljebb. Attól, hogy egyesek törvények felett állnak, ő még betartja azokat. Mondom, Picur egy igazi polgár.

2011. július 25., hétfő

Megint állunk

Train

Hárman jöttek szembe.
Még sose láttam itt ennyi embert.
Csak kutyásokat hoznak ide sétálni a négylábúak.

Anybody home?

Buja növényzet szegélyezte út sínpárok és elhagyott gyárak között kamyargott. Szorgos kezek rég ellopták a csatornafedlapokat. Dolgos kezek a fedlapok helyét helyenként kiöntötték betonnal, de időnként csak vietkong-csapdára emlékeztető karókat szórtak bele. Az, aki észrevette a karókat, szerencsés volt: esés közben nem nyársalta fel magát.

Még két ember jött szembe. Aztán még egy. Yoda érezte, hogy aggódok és idegen inváziót sejtek. Morgott.

Anybody home?

Valamikor bolgárkertészek nevelgettek zöldséget errefele. Mára nyomuk se maradt.

Egy csapat hokiütős ember jött szembe.
Meg két piaci kofa .

Gyanús volt.

Vietkong trap?

Aztán megláttunk egy vonatot.
Emberek bámultak ki a vonatból.
A vonat úgy állt, mint ami egyhamar nem megy onnan el.

Az egyik kikönyöklő ember kikiabált:

- Megint állunk vazze - aztán ledobta táskáját és elindult a sínek mentén a civilizáció fele.

Road to somewhere

Reptér

Ferihegy

- Ferihedzsi? Magyarul így mondják a repteret? - kérdezte beletörődve C. Már hozzászokott ahhoz, hogy magyarul egy szót sem ismer fel. Amikor meglátta valahova kiírva az apotheke szót pár perecig örült magának, de aztán felvilágosítottuk, hogy az gyógyszertár. Ekkor depresszióba esett.

- Ferihegy a reptér neve - magyaráztam -, a szó, amit keresel, az repülőtér.

Azt hittem sírva fakad.

Még jó, hogy ott a piktogramm - gondoltam. A legtöbb országban a reptér nevét írják ki, nem azt, hogy repülőtér. De sokszor a repülő rajza és a reptér neve mellé még odabiggyesztik az airport szót.

Ma Budapesten autózva megláttam az új kiírást és eszembe jutott az elkeseredett C.

- Liszt Ferenc - olvastam a piktogramm mellett.

Szegény C - gondoltam.

2011. július 23., szombat

Yoda gyógyszere

Yoda sleeps

- Tessék, vedd be szépen a gyógyszert. 
- Mmmmmm. 
- De. 
Yoda ekkor szájzárat kap, amit csak finomsággal lehet feloldani. 
- Becsomagoltam neked parizerbe, látod?
- Látom, de nem akarom - a Mester a közeledô gyógyszer elôl elhúzza a fejét. 
- Parizerben van. 
- Biztos?
- Igen. Szagold meg!
- Párizsi... Finom párizsi...
- Tessék. 
Hamm. 
Yoda megforgatta a falatkát a szájában. Elmélyülten áttolta egyik oldalról a parizert a másikra, majd egy jólirányzott köpéssel a padlóra küldte a gyógyszert és átszellemült arccal lenyelte a finomságot.
A p hang kimondása állítólag gondot okoz a kutyáknak. Hát nem.  
- Yoda, edd meg a gyógyszert. 
- Nem. Gyószeríze van. 
- Ez a lényeg...
- Nem. 

Újabb falatka. Gyógyszer csomagol. Mester nyel. Ekkor orvul befogtam a csôrét. Szemrehányó nézés:
- Ezt most miért?
- Be kell venned a gyógyszert. 
- Nem. 
- Akkor fogom a csôröd. 

Yoda rókaképû, így könnyû volt pár percig befogni a száját. Aztán elengedtem. 

- Pfuj - a bigyó a szônyegen landolt. 

Bevetettem a nehéztüzérséget. Gyurmaszerû falatkát, amibe bigyókat lehet rejteni. 

- Tessék. 
- Nyamm.

Tökéletes ez a technika, gondoltam, amíg másnap reggel meg nem találtam a bigyót az asztal alatt. 

2011. július 21., csütörtök

Megoldjuk a görög adósságválságot

Parthenon

Végre sikerült leülni vacsorázni együtt. Beszélgettünk, pletykáltunk. Ott az emil, a blogok, de azért jobb leülve, együtt kitárgyalni az élet dolgait.

Estefele, amikor már minden finomság elfogyott, a világ gondjait oldottuk meg félálomban.

A görög adósságválság sem maradhatott ki. Természetesen hamar megtaláltuk a megoldást. A görög közalkalmazottak nem akarnak fizetéscsökkentést. Nem kell csökkenteni a fizetésüket, sôt, emelni is lehet: a bér egy részét kapják Euróban. A másik részét görög állampapírban.

2011. július 20., szerda

Lift Esztergomban

Esztergom

Egy ideig itthon vagyunk Magyarországon. Igyekszünk kihasználni az idôt, csavargunk, nézelôdünk, ha lehet, utazgatunk.

Esztergomban voltunk. Az esztergomi kiruccanásban volt egy kis katasztrófaturizmus is. Kiváncsi voltam arra a városra, ami úgy eladósodott, mint Görögország. Az újságok szerint nincs tömegkozlekedés és lelkes helybeliek gondozzák a parkokat.

Látogatásom másik célpontja a lift volt. egyik tavalyi kirándulásunk alatt fedeztük fel a liftet, ami a Prímás pince nevû vendéglôbôl és látogatóközpontból vezet fel a templomhoz.

Esztergom

Épült egy új parkoló is. A régi gondozatlan, drága és kicsit szemetes volt, de lehetett benne drága és teljesen felesleges szuveníreket venni. Az új tiszta, gondozott és van egy gyönyörû és tiszta WC-je is (150 Ft). A lift 9-tôl röpíti fel a látogatókat a bazilikához. (Egyéni probléma, hogy utána a bazilikába már csak lépcsôn lehet bemenni.) De a kilátó és a Vármúzeum elérhetô.

A lift szép, jó és szemben a budapesti Szent István bazilika állami pénzen, évekkel ezelôtt felszerelt mozgáskorlátozott-felvonójával mûködik is.
Amikor ott voltunk, jött két szakember és állított valamit a liften. Egy idôre kikapcsolták a fekvonót. Matattak benn valamit, majd újraindították a szerkezetet.

Egy arrajáró helybeli végignézett a munkán, majd csak annyit mondott:

- Azt hittem, már a bank jött lefoglalni a liftet...

Esztergom

2011. július 18., hétfő

Kulturális különbségek - Vigyázz, autó!

Old sign

Budapesten sétálgatva régi táblákat fotóztunk. Rozsdarágta, kopott, megfakult táblák kerültek lencsevégre.

Ferencvárosi és józsefvárosi utcákon mászkáltunk. Lôttünk pár újabb táblát is. Omladozó kapualjak, felújított portálok keretezték a figyelmeztetô táblák történetét.

Budapest

A sokadik Vigyázz autó tábla lefotózása után esett le a húszfillér: Amerikában alig láttam a gyalogosokat a kihajtó autókra figyelmeztetô táblát. Vigyázzanak az autósok.

Old sign

2011. július 17., vasárnap

Rácsodálkozás

Vaci St

Nyári vasárnap délután volt.
Az ôslakosok jórészt nyaralni mentek.
Én nyaralni jöttem.
Izzottak az utcák.
Sütött a nap.

Beültem egy kávézóba. Pihentem.

Volt még egy órám a találkozóig.

Rendeltem. Mosolyogva hozták ki. Amikor látták a kezemben levô ketyerét, szóltak, hogy van wifi.

Caffe Alibi

Ittam egy tejeskávét.
Ettem egy szendvicset.
Felnéztem, hogy fizessek. Egybôl ott termett valaki az asztalnál. Utána hozta a számlát. Mosolygott.

Caffe Alibi


Salt Lake Cityben is így lett volna, csak ott nincs ennyi kávézó. Sétálóutca. Ekkora város. Meleg az van, de az szárazabb.

DSCF4568

2011. július 16., szombat

Magyarosított töltött jalapeño

Paprika

Néztem az elmagyarosodott ételt.
Néztem.

Tetszett.

Pár hónapja csináltunk töltött jalapeñót Salt Lake Cityben. Most pedig Budapesten szemeztem az étel magyar változatával.

Ott pihent a paprika a tányéromon és mosolygott.

A szalonna kikerült a receptbôl. Az étel alapízét a szalonna helyett csípôs kolbász adja. Az elsô általam kostolt verzió óriási siker lenne egy mexikói étteremben: a szájpadláskiégetô paprika és a csípôs kolbász kombinációja garantáltan kétszer fogja hatását kifejteni.

Másodjára gyengébb paprikából készült az étel. Így kevésbé volt emlékezetes, de gasztronómiailag nagyobb élményt nyújtott.

Paprika

Magyarosított töltött jalapeño

- paprika (csípôs vagy édes, ízlés szerint)
- sajt (erôsebb ízû juh- vagy kecskesajt ajánlott, de mással is finom. Érdemes egyszerre többféle sajttal is próbálkozni.
- kolbász (csípôs vagy nem csípôs, ízlés szerint)
- tűzhely

1. A paprikát hosszában kettévágjuk, kimagozzuk. Az ereket ízlés szerint kivághatjuk.
2. A félbevágott paprikákba sajtdarabokat teszünk.
3. Rátesszük a paprikára a kolbászt.
4. 180 C fokos sütôbe 15-20 percre betesszük a paprikát.
5. A végén betesszük a paprikákat a szánkba. (Figyelem, a sütôbôl frissen kivett paprika nemcsak csípôs, hanem forró is!)

Szolgálati közlemény

Parliament

A nyár végéig Yoda budapesti fákat fog megtisztelô lábemeléssel üdvözölni. Nem nagyon lesznek amerikai bejegyzések: fôleg Magyarországról írunk majd. Utazgatunk, kastélyokat, romokat nézünk. Mint mindig, azt blogoljuk, amit látunk.

Lesznek vidám bejegyzések, receptek, utleírások. Mint mindig, ribizlifozelekék pozitívan állnak a világhoz. Már elôre várom, milyen izgalmas helyekre fogunk eljutni, milyen dolgokat fogunk látni.

Ha valami olyat látunk, ami nem tetszik, de érdekes vagy meglepô, azt is megírjuk. Alapállásunk pozitív, nem fanyalogni jöttünk haza, hanem például krémest enni.

Jó olvasást!

2011. július 15., péntek

Yoda doboza

Yoda

- Ház!

Yoda farkcsóválva tûnt el új utazódobozában. A ház utasítás még az elsô doboz megvételekor találtuk ki, a Mester pedig gyorsan megtanulta. Azóta ezt a parancsot nagyon ritkán szabotálja el, fôleg akkor, ha falatkára van kilátás.

- Ház! - fülbot se mozdul. Yoda békésen szuszog.

- Ház! - mondjuk valamivel erôteljesebben. Fülbot mozdul, majd Yoda tüntetôen becsukja szemét.

- Ház!

- Vesztegessetek meg!

- Yoda, elkésünk.

- Tessék?

Ilyenkor egy pedagógiailag teljesen helytelen módszerhez folyamodtunk és a táska egyik zsebébôl kiveszünk egy falatkászacskót.

- Ház! - a következô pillanatban Yoda eltûnik a doboz mélyén és csak a falatkáért dugja ki a fejét.

- Miért nem ezzel kezdtétek?

Sherpa Delta Carrier - Black (Medium)

Az elsô dobozt az Amazonon vettük. A Sherpa márkájú holmit több légitársaságnál tesztelték és megfelel a legtöbb cég szabványányak: befér az elôttünk lévô ülés alá. Kicsit segíteni kell a táskának a beférésben, de szerencsére a rugalmas anyag bírja a gyûrôdést. A táska dimenzióit meghatározó szakemberek kihagytak egy apróságot a számításból: a legnagyobb méretû, még engedélyezett doboz akkora, hogy a gazdinak indulás elôtt érdemes jógáznia egy kicsit. Ha a gazdinak nincsenej lábai, akkor viszont tökéletesen elfér.

Több amerikai légitársaság enged kutyát, macskát és vadászgörényt a fedélzetre. Yodának szüksége van jegyre és foglalásra. Viszünk neki ételt, italt.

Az elsô doboz három oda-vissza transzatlanti repülést, pár belföldi utat és számtalan amerikai autóutat élt túl. Egyszer volt csak vele gond: Yoda Salt Lake City és New York között szétszedte a cipzárt.

Ideje volt venni egy új dobozt.

Yoda meglepôen hamar megszerette az új házat. A költözés zavarosabb pillamataiban behúzódott az új fedezékbe és onnan figyelte, miként tünnek el a holmik a lakásból. Ezzel Yoda és az új doboz kapcsolata bensôségessé vált és a ház parancs után Yoda mindig azonnal bemászik házába - ha úrinôi kedve úgy diktálja.

Yoda

2011. július 14., csütörtök

Intermezzo - Értesítendô

Thames

A Delta honlapján online bejelentkezéskor meg lehet adni egy hozzátartozó vagy barát számát, akit felhívnak, ha valami gond van velünk repülés közben.

Egy apróbetûs megjegyzésben felhívják figyelmünket arra, hogy olyan személy telefonszámát adjuk meg, aki nem utazik velünk.

Hm...

2011. július 13., szerda

Utazunk

Insert pet

- Yoda, gyere ki, sétáljunk!

Yoda kidugta fejét dobozából, körülnézett, majd visszamenekült utazótáskája legtávolabbi szögletébe.

- Yoda, gyere!

- Utálom JFK-t.

- Attól még jöhetsz... Sétálunk, pisilsz és eszünk.

- Eszünk?

- Eszünk.

Erre Yoda méltóztatott kijebb bújni menedékébôl.

- Együnk!

- Elôbb sétáljunk!

- Utálom JFK-t.

Yoda gyorsan pisilt egyet, nekünk ez kicsit nehezebb volt. Nagy igényeink voltak, tiszta WC-t kerestünk.
Az elsô mosdóból nemcsak az emberek csordultak túl. Egy takarítónô döbbenten szemrevételezte a sárga árt és az azonnali cselekvés mellett döntött: elszaladt.

Hamarosan leszállítottuk igényeinket.

- Ha nincs összekakálva, jó - összegeztük óhajunkat. Ilyen wc-t találtunk. Használtuk és kimenekültünk a terminál elôtti fûre.

Nem egy harmadikvilágbeli fejlôdô országban voltunk ENSZ-megfigyelôk, hanem New York kapujában, a JFK-n.
Ez utóbbi tényt hiába tudtuk eszünkkel, szívünkkel nehezen értettük meg. Hasonlóan undorító mellékhelyiségeket én a világ boldogtalanabbik felében láttam. A büfében a személyzet nem beszélt angolul és még a kólát is rosszul keverték ki a szörpbôl. Kínai létükre elrontották a rizst.

JFK-t egy optimista korban építették, amikor a végbéltükrözés még nem tartozott hozzá az utazáshoz. Akkoriban úriemberek repültek és úrinôk. Belföldi utazáshoz csak repülôjegy kellett, más dokumentumot nem kértek. Nem volt biztonsági ellenôrzés. Sôt, semmilyen ellenôrzés nem volt. Joe és Jane meglóbálták a repjegyüket, leadták poggyászukat - amit nem mértek le -, aztán repültek.

A büszke, levegôs vasbeton csarnokokat a boldog békeidôkre méretezték és tervezték.

JFK

Azóta a világ megváltozott. Hatalmas tömegeket kell bepréselni a biztonsági berendezések által szétszabdalt terekbe. Egymás sarkát tipró utasok állnak sorba és próbálnak levegôt venni.

Csodálkztunk hogy alig páran piknikeztek a füvön. Ott sokkal jobb volt. A tengeri szél friss óceánszagú levegôvel kárpótolt a hajómûvek dübörgéséért. Falatoztunk, lustálkodtunk, majd beszálltunk a gépbe.

Kipróbáltuk a Delta új utaskifosztó találmányát, az Economy Comfort kategóriát, ami a mezei utasokénál sokkal nagyobb lábteret igért. Ez azt jelentette, hogy volt hely Yoda dobozának és még a lábunknak is. Alaphelyzetben Yoda mellé betesszük lábunkat JFK-n, aztán kiszedjük Ferihegyen, ahol majd visszatér belé a keringés. Itt azonban volt hely: még mozgtni is tudtuk lábunkat. Nem nagyon, de azért lehetett mozogni. A széket pedig úgy lehetett hátradönteni, hogy nem fejeltük le a mögöttünk ülôt az üléstámlával.

Talán a több helynek köszönhetôen egészen gyorsan eltelt az idô Budapestig. Yoda aludt, mi bóbiskoltunk.

Leszállás után minden rutinszerûen ment. Yoda gondosan gyûjtögetett papírjait senki sem kérte, a Mester ismét besétált Magyarországra, elôbújt dobozából és boldogan lepisilte a repteret.

2011. július 11., hétfő

Minimalista burrito

That's all we had in the fridge


- Szerintem dobjunk ki mindent!

- Nincs hova. Tele a szemetes.

- Lehetünk gonoszak, elvihetjük a régi lakásba és kidobhatjuk a konténerbe.

- Az is tele van.

- Akkor együnk.

Dumpster

Már több órája pakoltunk és tettük át a dobozokat A-pontból B pontba. Telepítettük az internetet és igyekeztünk rendet csepegtetni a garázsba. A ruhák ládákból visszatelepültek a szekrényekbe, az asztal bevánszorgott a nappaliba, a konyha fiókjai pedig benépesültek evôeszközökkel.

- Mit együnk?

- Rendeljünk pizzát?

- Tegnap is rendeltünk. Meg tegnapelôtt is. És azelôtt is.

- Hozok Yodával egy hamburgert.

- Tegnap is hoztál. Meg tegnapelôtt is. És azelôtt is.

- Fôzzünk valamit.

- Nincs itthon semmi.

- Van kukoricakonzerv.

- Van mexikói tortilla.

- Van paradicsom!

- Csináljunk burritót.


A burrito, a csacsi egy mexikói étel. Gyakorlatilag a burrito olyan, mint egy nagy taco. (A taco meg olyan, mint egy kis burrito.) Egy lepénybe töltenek mindenféle finomságot és megsütik.

Mi mindenféle maradékot, kukoricát, felvágottdarabot és reszeltsajtot tettünk a lepénybe, feltekertük és megmikróztuk. Ha sütôbe tettük volna, sokkal finomabb lett volna, mi azonban éhen haltunk volna.

2011. július 10., vasárnap

Költözünk

Moving

Megjegyzés: A költözés nem jöhetett volna létre P és P segítsége nélkül.

- Dízel?

A teherautókölcsönzô-cég képviselôje igyekezett komoly képet vágni.

- Dehogy dízel, ez benzines - a U-Haul huszonöt körüli telepvezetôje egy reked hangú nô volt, aki határozottan, egy vasdarabot lóbálva tette helyre a rakoncátlan klienseket:

- Azonnal maga fog jönni csak még ez a három ember maga elôtt van - mondta a kétméteres hispánnak, aki úgy nézett ki, mint egy szteroidokon felhízlalt Danny Trejo.

Danny Trejo Live

- JÓ? - tette hozzá a hölgy Potrien ôrmestert megszégyenítô hangon és integetett a másfél méteres vasrúddal. A kétméteres hispán egytízre ment össze és kedvesen bólogatott. A csaj ujján megcsillant egy gyémánt eljegyzési gyûrû. Eljegyzés után az embeerek kedvesebbek, nyugodtabbak lesznek, milyen lehetett elôtte?

- Maga jön! - a sorban következô vékonydongájú szôke fickó szinte remegett, ahogy elôadta kérését.

Eltettem a kulcsot.
Az utolsó szabad teherautók egyikét vittük el, ennek megfelelôen egy vén csotrogányt kaptunk. Úgy zörgött, mintha tényleg dízel lett volna.

Yodát ez nem zavarta, egy ugrással a fülkében termett és elfoglalta a középsô ülést, s optimistán kibámult a szélvédôn. Hirtelen nagykutya lett belôle.

Kisteherauto

Költözés elôtt pár napot a házon dolgoztunk. Kifestettünk. Úgy éreztük, az elôzô tulajdonosnak a rózsaszín különbözô árnyalataiban tobzódó színvilága károsan befolyásolná lelkiállapotunkat. A szônyegpadlót is el akartuk tüntetni. Egy szônyegpadló láttán mindig arra gondolunk, valami él és vadászik benne. A felújítás alatt pedig pihenésképpen csomagoltunk.

More boxes

Napok óta dobozolunk. Elôször a könyvek vonultak vissza dobozok mélyére. Aztán a könyvek. Utánuk a többi könyv. Ezt követôen a papírok. Majd egy újabb adag könyv.

Az ötven doboz könyvet további 150 egyéb doboz követte. A régi lakás raktárrá alakult. Az albérlet még pár napig a mienk volt. A tulaj szomorú volt, hogy elmegyünk: mi mindig pontosan fizettük a lakbért. Amikor megtudta, hogy költözünk, felajánlotta, vegyük meg egyik házát. Nem vettük.

Dobozoltunk tovább.

i'm living in a box a cardboard box

Amikor már nem tudtunk több dobozt eltenni, jött P és P és négyen elkezdtünk bepakolni a teherautóba. Yoda sztrájkolt, utálta az egész hajcihôt. Mi meg cipeltünk, lépcsôházban le, rámpán teherautóba be.

DSCF8825

Egyre újabb dobozok kerültek elô, némelyiket még Minnesotában zártam le és tettem el valahova.

- Ha eddig nem kellett, ezután se fog... - vetôdött fel.

- Ez egy teljesen jó locsolókanna, ezek a cikkek meg nagyon fontosak! - aztán a locsolókanna eltünt a cikkekkel együtt valahol a teherautóban, majd elnyelte az új ház frissen felújított garázsa. Lehet, örökre.

Mire este lett, elfáradtunk, a lakás meg nem ürült ki. Majdnem biztos vagyok benne, hogy Yoda közben titokban hordta vissza a cuccot a szekrényekbe. Ekkorra világossá vált, nem leszünk kész. Felvetôdött, hogy baltával aprítsunk fel mindent és dobjuk a konténerbe, de a szemetes ekkorra már megtelt. Inkább felhívtuk a teherautósokat és még egy napra legfoglaltuk a járgányt.

Boxes

Eleinte minden dobozra akkurátusan felírtuk, mit tartalmaz, színes ragacsokkal jelöltük, mi, hova kerüljön, majd az egészet bevezettük egy táblázatba. Idôvel rövidültek a felírások, egyes dobozokra meg olyan szövegek kerültek, mint például vegyes bizbasz.

De haladtunk és a lakás másnap délutánra jórészt kiürült. A teherautót visszaadtuk, a szemetet kidobtuk, majd elkezdtünk takarítani.

Takarítottunk. Takarítottunk. Takarítottunk. Aztán dobozoltunk, majd elkészültünk - teljesen.

Megkönnyebbülten, elégedetten és picit szomorúan végleg becsuktuk magunk mögött a lakás ajtaját.

Door

2011. július 8., péntek

Aláírunk

Shredded

Hetvenöt oldal.
Egészen érthetô jogi zsargon.
Tiszteletkörök: tudomásul vesszük, ez egy régi ház és a falakon lehet ólomtartalmú festék. Nem, nem fogjuk nyalogatni a falat. Ha mégis nyalogatnánk, az elôzô tulajdonos nem hibáztatható semmiért.

A dokumentumok egy részét már láttuk.
Másik részérôl olvastunk.
Az összeset aláírtuk. Volt, amit egy oldalon több helyen is.
Volt, ahova csak kezdôbetûket tettünk.

De aláírtuk.

Az állapotfelmérés után a bank is értékbecsült. Az értékbecslô is írt egy nagyregényt. Mi elolvastuk.

Gondolkodtunk.
Elmélkedtünk.

- Alkudjatok - mondta B.

- A termeszrágta gerenda miatt mindenképpen.

Írtunk egy hivatalos levelet az eladónak - akit még ekkor sem láttunk -, hogy csinálja meg a termeszebédet és biztos, ami biztos, nézze meg, hangyás-e a ház. A tulajdonos kihívott egy bogárembert, aki kijelentette, a házban nincs termesz. A tulaj ezek után írt egy hivatalos levelet, amiben gyakorlatilag annyit üzent, neki tele a hócipôje a házzal, ô csak arra hajlandó, hogy véglegesen bezárja maga mögött az ajtót, DE cserébe átvállal valamennyit a mi vételi költségeinkbôl.
Mi osztottunk, szoroztunk és azt mondtuk, rendben.

Ezután jött meg a hetvenöt oldal.

Salt Lake City

Ültünk egy közvetítôcég irodájában. Az ablakon át a Wasatch vonulatait láttuk és csak írtunk, írtuk és írtunk. Mire végeztük a hetvenöt oldal aláírásával, már majdnem meggondoltuk magunkat.

A közvetítôcég számláin pihent a pénzünk. Itt volt a háztulajdonos pénze is. Mi pedig írtunk. Alá.

A közvetítô képviselôje kávét és vizet hozatott. Kedves volt és komoly, mindaddig, amíg meg nem tudta, hogy az egyik Ribizlifozeleknek aznap van a születésnapja. Ekkor sikoltozva körberohanta az irodát és mindenkinek elújságolta,"Ma van a születésnapja!Ma van a születésnapja!"

A nagy örömködés közben elôvett egy üveg pezsgôt is - de nem bontotta ki: Utahban vagyunk, itt az ilyen ivászathoz is alkoholengedély kell.

Ekkor már csak költözni kellett.

2011. július 7., csütörtök

Yoda költözni utál

Utalom a koltozest


- Mi van már megint?

- Dobozba teszem a könyveket.

- Minek?

- Költözünk. Tudod, veszünk egy kis házat kerttel. Majd ott szaladgálhatsz.

- Utálom a költözést - ezzel Yoda tüntetôleg mélyebbre fúrta orrát hátsó felébe.

Yoda egy megrögzött konzervatív.  Szerinte minden úgy jó, ahogy van. A lakásban levô cuccokhoz nem szabad nyúlni, azok ott vannak jól, ahova le vannak téve. Dobozba tenni ôket bûn.
A dobozolástól a Mester gyanakodni kezd, aggódik és fedezékbe húzódik.

- Mi van már megint?

- Viszem mi a dobozt.

- Minek?

- Hogy átvigyük az új lakásba. Most Te is jössz.

- Muszáj?

- Igen. A pokrócodat is visszük!

- Biztos?

- Igen.

Ekkorra már elpakoltuk a Mester kis búvóhelyét jelentô állványt, csak a kis pokróc maradt elöl. Aztán a pokrócot is elpakoltuk és Yoda átköltözött egy szemeteszsákra, onnan nézett minket szemrehányóan.

 Abban a pillantban, hogy a Mester kis pokróca, ágya és két kedvenc játéka bekerült az új lakásba, Yoda hangulata megjavult: vidáman kétszer körbejárta a pokrócát, elnyúlt rajta és vigyorogva figyelni kezdett minket.

A világ rendje helyreállt.

2011. július 6., szerda

A futógép

Vendegszoba

A futógéppel hat éve gyűlöljük egymást, de együttlakásunknak voltak vidám pillanatai is.

Hat éve kopogott be hozzánk az elliptikus masina egy verőfényes minnesotai délelőttön. A mókusok békésen ropogtatták szotyiadagjukat, amikor kopogtak az ajtón.

Whittier house

Northfieldben egy tetőtéri lakásban laktunk. A második emeleten volt az ajtónk, a harmadikon pedig a lakás. A kettő közötti távolságot egy kanyargós, keskeny lépcső hidalta át.

Lerobogtam saját lépcsőházunkban és kinyitottam az ajtót.

Egy pici, vékony, keszeg ember állt ott UPS egyenruhában és izzadt.

- Ribizlifozelek? - kérdezte elfulladó hangon.

- Igen - feleltem gyanakodva. Attól féltem, hogy a csomaghordó megőrült és elborult szemmel ribilifozelekvadászatba kezd.

- A magáé - lihegte asztmatikusan a kisember.

Ekkor vettem észre a csomagot. Ránézésre másfélszer nehezebb lehetett a csomagkihordónál.

- Ez?

- Ez - felelte az ember és nagy hangosan fújtatva menekülni kezdett, még mielőtt azt mondhattam volna, nem az enyém. Mert akkor vissza kellett volna tegye a teherautóra.

Schwinn 420 Elliptical Trainer

Nekiveselkedtem és valahogy felküzdöttem a dobozt a tetőtérbe. Csak azt nem értettem, miért nem szakadt le a lépcső. Az a dög 151 font volt, durván hetven kiló.

Két évvel később ugyanezen az úton ereszkedtünk le, a futógép és én, majd együtt felkapaszkodtunk a utahi lakásba is. Azóta, ha valaki azt kérdi, futok-e rajta, csak nagyvonalúen legyintek:

- Futni? Ugyan, én cipelem.

A futógép most doboz nélkül költözött - nem volt idő szétszedni, akkurátusan elcsomagolni, valahogy lebűvészkedtük az emeletről, felgurítottuk a teherautóba és vittük. A futógép doboza pedig maradt. Nagy doboz volt, kiválóan fel lehetett tölteni mindenféle kidobandó holmival. Amikor megtelt, elindultam vele a konténer fele. Kitoltam a gigászi dobozt az ajtón és megálltam a lépcső tetején.

- Segítsek? - kérdezte a szomszéd és a hatalmas 151 font feliratot nézegetve.

- Ugyan, semmiség - legyintettem és két kézzel felkaptam az ormótlan ládát és lesiettem vele a lépcsőn. A szomszéd elkerekedett szemekkel bámult:

- Te aztán nagyon erős vagy!

Mosolyogtam és könnyed léptekkel elsiettem.