2015. március 29., vasárnap

Akvárium

Aquarium

Az emberi civilizáció egyik csúcsteljesítménye, hogy több, mint ezer kilométerre a legközelebbi tengertől lehet friss halat venni. Arról nem is szólva, hogy nemcsak venni lehet már kupáncsapott halat, hanem nézni is. Élőt.


A halaknál csak a pingvinkolónia volt meglepőbb.





2015. március 24., kedd

A nap kérdése

City Creek Canyon

A City Creek Canyonban sétáltunk. Ősz óta nem jártunk erre és az egyre erőszakosabban bekopogó tavasz jó ürügy volt egy rövid sétára.

Már az első lépések után feltünt egy kiránduló pár. Nagyon nem idevalók voltak, pedig a City Creek Canyon sem az érintetlen természet. Sokkal jobban el tudtam volna képzelni őket egy kocsmában vagy egy trailer parkban. Nagyjából úgy néztek ki az erdőben, mint lefátyolozott muzulmán nő a nudistastrandon.

City Creek Canyon

A középkorú pár láthatóan tanakodott, hogy mit csináljanak, végül összeszedték magukat és megállítottak:

- Vannak itt csörgőkígyók?

Beware of Rattlesnakes

2015. március 23., hétfő

Intermezzo - Az uszodában

Fairmont Pool

- Ez a bérlet lejárt - nézett fel a pénztáros, mint aki épp akkor ébredt. Ez akár igaz is lehetett, mert reggel tíz volt, az uszodában nem is volt más vendég.

- AmEx-el lehet fizetni?

-Sajnos nem.

Már láttam, haza kell kullogni az uszodából másik bankkártyáért, visszajönni és elveszíteni a fél napot és az üres uszoda kényelmét és megvenni a bérletet még egy évre.

- Nyugodtan menj úszni - mondta ekkor a pénztáros - úgyis éves bérletet veszel. Majd kifizeted legközelebb.


2015. március 20., péntek

A mormon táncterem

Society Hall

Valamikor tényleg utána fogok nézni, hogy is működött a mormon táncterem. A Society Hall-ba járt százvalahány éve az úri közönség táncolni. Mivel sok feleség sok kiadással járt, a táncterem kedvezményt adott a poligámoknak. A második feleség után kevesebbet kellett fizetni. A harmadik után még kevesebbet.

A kérdés az, hogy mi is történt benn. A férj táncolt az elsőfeleséggel, a másodikkal, a harmadikkal, közben a többiek petrezselymet árultak, a férj meg infarktust kapott a végén? Vagy körbe álltak, mint egy nagy boldog család és ropták reggelig és közben málnaszőrt iszogattak?

Society Hall

A táncterem - ami Utah első táncháza volt - nem sokat árul el ebből. A régészek megtalálták a táncterem alapjait (három sor követ), vasgerendákbólrekonstruálták az épület külsejét és egy múzeumot is berendeztek az alagsorban, de erre az izgalmas kérdésre a múzeum nem tér ki.

Igazából a kiállítás szinte semmire sem tér ki: van benn két ruha, egy könyv és pár fotó. Az egész épület egy sokkal világibb célt szolgál: ez Salt Lake City második gyalogos aluljárójának a kijárata. A State Street alatt átsétáló gyalogosok itt jönnek ki mozgólépcsővel a föld alól. Esetleg ránéznek a kiállításra, de mivel egy poligám táncoló családot ábrázoló fotó sincs, sietnek tovább.

Society Hall

2015. március 18., szerda

Száraz tónak nedves partján

Great Salt Lake

A vékony sóréteg halkan ropogott talpunk alatt. Lapos, sóborította síkságon álltunk, tópart alig látszott a távolban. Az ég kék volt, úgy, ahogy csak Utahban tud kék lenni az ég.

Valahol messze pár pálcikaemberke ballagott a tó fele.

Great Salt Lake

A Nagy-Sós-tó visszahúzódott innen és csak egy vékony sóréteget hagyott maga után. Pár évtizede a Saltair fürdőhely volt,  ma igyekezni kell, ha meg akarjuk onnan látni a vizet.

Great Salt Lake

A Marinába akartunk menni, hogy megnézzük a tavat - a kikötőben általában van víz -, de már zárva volt. Megálltunk a Saltair-nél, és elindultunk a tó fele. Mögöttünk lassan összezsugorodott az amerikai Délnyugat legmagasabb kéménye.

Great Salt Lake

A víz azonban továbbra is messze volt. Úgy éreztem, lassan áterek a tó másik oldalára vagy legalábbis valamelyik szigetére.

Great Salt Lake

Ekkor láttuk meg a halat.
A Nagy-Sós-tóban nem él hal, csak egy rákféle. Az a hal sem élt. Csak halt. Ott feküdt UFÓ-ként a mederbe és csak maga elé meredt. Vagy valaki morbid viccként idehozta, vagy a Jordán vagy (TM szerint) a Bear river  vetette ide, aztán megfulladt.

Great Salt Lake

- Nem tetszik - morogta Yoda.
- Mi baj?
- Itt semmi sincs, amit le tudnék pisilni. Az egész lapos.
- Várj, hátha lesz valami a parton.

De nem volt, csak egy kis víz és só.

Great Salt Lake

Felsóhajtottam és dúdolni kezdtünk:

Száraz tónak
nedves partján
döglött UFO
kuruttyol.

Aztán visszafordultunk és elindultunk keresni egy fát. Hosszú napnak ígérkezett.

Great Salt Lake









2015. március 15., vasárnap

Két Putyin-vicc


1.
Az elsô vicc egyszerû. Ezt Putyin budapesti látogatásának "tiszteletére" hallottam:

- Name?
- Vlagyimir Putyin. 
- Occupation?
- Not yet. Just visiting. 

2. 
Ez a vicc kicsit bonyolultabb, kell hozzá egy kis történelmi háttérismeret. 

- Miért foglalta el Putyin a Krím-félszigetet?
- Mert irigyelte Hruscsov és Gorbacsov krími nyaralását. 

2015. március 11., szerda

Megint a Passport

Yoda with her European Passport


"You can still open or copy files on the disk, but you can’t save changes to files on the disk. Back up the disk and reformat it as soon as you can." - mondta a back up drive, a háttértároló.

Elsô olvasásra ez azt jelentette, hogy utána kell nézni, milyen reciklálóba kell tenni a ketyerét, ami idegesítô gondolat, fôleg azok után, hogy a felhasználó több év munkáját mentette le rá.

Rövid kutakodás után kiderült, hogy a hibát több minden okozhatja:
- a ketyerét nem rendeltetésszerûen állították le
- a ketyerét csak úgy kihúzták a laptopból
- (ez a kedvencem) túl sok adatt írtak rá és ezért az USB nem bírja árammal ellátni a Passportot
- egyéb

Bedugtam a Passportot egy másik laptopba, de az se látta, csak a Disk Utilitybôl. 
Innentôl kezdve egyszerû volt: kinyitottam egy terminálablakot és beírtam

diskutil list

Megjelent egy lista, amibôl kiválasztottam a Passport nevét. Ez könnyû volt, ô volt az egyetleb 2 TB-s ketyere a listán és a neve /dev/disk2 volt. 

diskutil mount /dev/disk2

És innentôl kezdve ismét mûködött minden gépen. Azóta már csak azon aggódok, mi lesz, ha túl sok adatot teszek rá...






2015. március 3., kedd

Patakkereszteződés

Jordan Canal

- Ott egy híd, Yoda, átmegyünk rajta és körben visszamegyünk.

Yoda visszanézett:

- Ezt ismerem, utána két órán át csúszkálunk a sárban és még a szarvaskakit se kostolhatom meg!

A Mester azért jött. A híd egyre furcsábbnak nézett ki. Először is, a hídfő be volt kerítve. A híd meg valahogy, valahogy nem híd jellegű volt.

Ahogy átverekedtük magunkat a lyukas kerítésen, láttuk, hogy a patakon átívelő híd nem híd, hanem egy patakmeder. Egy száraz patak keresztezte a másikat. Hídon.

- Ez az igazi folyami híd!

Egy régi tábla aztán megmagyarázta a furcsaságot. A vízzel teli patak a Jordán-folyóba vezette a hegyekből érkező vizet. A száraz meder pedig nyáron, amikor a patak kezdett kiszáradni a Jordánból hozott vizet a farmokhoz.

- Ügyes - mondtam Yodának, aki igyekezett nedvessé tenni a száraz medret.