Meg ne fogd a bölény farkát - 50 k

- Ha a bölény az ösvényen van, nagy ívben kerüljük ki, vagy, ha Darwin-díjat akarunk kapni, emeljük fel a farkát és nézzük meg, hogy tehén vagy bika-e.

Eme jótanáncsot Ultra Jim adta az ötven kilométeres ultrafutás résztvevőinek, köztük az egyik Ribizlinek.



Jim szerint az Antilop-szigetre szervezett ultra nagyon egyszerű, le kell futni és kész és aki itt eltéved, az gondolja végig ultrafutói hobbiját. (Lehet, Jim arra gondolt, hogy egy szigeten nem lehet eltévedni, mondjuk ezt az elképzelést extrapolálva a Földön sehol se lehet eltévedni, mert hát az összes kontintens az valahol sziget, csak picit nagyobb.)



Jim persze könnyen beszél, ő 57 évesen nemrég futotta le a Pony Express ultrát, ami százhatvan kilométer, 23 óra alatt.




Azt sejtettem, hogy az utrafutók enyhén zakkantak. Elvégre ki az, aki reggel hat harminckor ott tömörül a szigeti bejárónál, hogy megkapja a csomagját (benne egy fogkefével), majd elmenjen autóval a sziget belsejében levő starthoz, ami majd nyolckor lesz és az ötven kilométeres futás előtt bevezetésképp felszaladjon egy közeli hegyre?



A futók nyolckor indultak, ekkor már pirkadt és a bölények is lerugták magukról a takarót.



A futók futottak, hegyre fel, majd hegyre fel és még egy kicsit fel, aztán néha le. Futottak homokban, ösvényen, kavicson, sziklán.



Aztán megint fel és ekkor a rutinosabbak ideiglenesen felfüggesztették a futást. Volt, aki nyúlnak öltözve futott, őt egy jelenlevő tacskó jól meg is ugatta. A nyúlcipős futót a prérifarkasok elnyúltott üvöltése se zavarta. Az állomásokon a tikkadt futók kaptak enni, inni és még jószóból is jutott nekik, meg kólából, édességből és burgonyasziromból.



A futók futottak és futottak, addig Yoda lelkesen ebédelt, meg sétált, túrázott és stírölte a bölényeket és az antilopokat. Azt gondolta, van ideje elmenni a gazdiért a szigetre, ám alaposan alábecsülte a száguldó Ribizlit.



A futók meg bejárták (befuttották) a sziget nyugati, kevésbé ismert és többször lezárt oldalát. Itt még fák is voltak, nemcsak bölények. Közben Ribizli látott egy futót, aki kutyával futott, a gazdi alig tántorgott 48 kilométernél, az eb meg úgy csóválta farkát, mint a Mester, amikor sétálni akar menni.



Hat óra huszonhárom perc kellett Ribizlinek, hogy befejezze az ötven kilométert. Yoda meg is lepődött, hogy gazdája milyen gyorsan célba ért, hogy még ehessen a minden versenyzőnek felszolgált bölénycsiliból.



Ráadásul a Ribizli a célban nem úgy nézett ki és viselkedett, mint aki lefutott ötven kilométert, hanem mint aki épp csak sétált egy keveset, hogy jobban csússzon a chili.



Még több bölényfutás:
http://www.buffalorunadventures.com