Mount Olivet Cemetery

Always Look on the Bright Side of Life
Originally uploaded by ribizlifozelek

Jó pár hete sétáltam el – még kutya nélkül - a Mount Olivet Temetőbe. Csomószor láttam villamosból, kocsiból, most pedig elkísértem Anikót villamossal az egyetemre és hazasétáltam. Közben pedig benéztem a temetőbe, ha már...



Előtte próbáltam informálódni, hova is megyek. Persze az utikönyvek nem is tudtak a temetőről. Ezen nem lepődtem meg, kevés utazó járkál temetőbe. Viszont interneten se volt sok adat a temetőről. A legtöbb a perről szólt, amit a temető és "baráti köre" vitt Salt Lake City városa ellen. A temető ugyanis a nem mormonoknak készült. A 19. század második felében nem volt egyértelmű, hogy Utah mennyire is akar tagja lenni az Uniónak, ezért, biztos ami biztos, egy jókora erőd épült a város fölé. Fort Douglas, a katonai támaszpont adta a telket, Grant elnök az aláírást, a hadügyminiszter a pénzt, így már volt hova eltemetni a nem mormonokat. Jellemző módon a temető a vizet is a hadseregtől, majd saját, ma is működő kútjaiból és víztározójából kapta. Azaz az egészhez Utah államnak vagy Salt Lake City városnak nem sok köze volt. A temetőt egy kuratóriaum irányította, melynek tagjai a kor fontos (és nem mormon) egyházainak képviselői illetve az erőd katonai parancsnoka volt. Az egyik egyház azóta meg is szünt (érdekes, milyen az, amikor egy vallás megszünik?), az erődöt felszámolták, s hosszú vitákat folytattak arról, hogy most van-e jogutódja a katonai parancsnoknak. A terület továbbra is szövetségi kézben volt.



A temető békésen "elvolt" az elmúlt évtizedekben. Nem egy divatos hely, kevesen temetkeznek ide, pedig ez a második legolcsóbb temető a városban. Egyszer ki kell fizetni a sírhelyet és utána a temető gondozza. Virágkorában alkalmazottak hada sürgölődött benne, ma már csak páran dolgoznak itt. Az igazgatói állás családon belül öröklődik nemzedékek óta. Az exotikus virágokat nevelő üvegház összedőlt, de az irodákat és a szolgálati igazgatói lakást helyreállították.
Extra szolgáltatásként pedig vállalnak expressz temetést: a kedves kuncsaft telefonál délben, hogy sűrgős temetnivalója akad, ötre minden el van intézve, kész a verem, a virág, minden (egyes vallásoknál ez előírás, nincs lacafaca).
A temető területének egy, nem használt részét bérbeadja a környező iskoláknak, stadionoknak. Itt kezdődik a per. A város, Salt Lake City valahogy elefelejtette, hogy ez a temető nem az övé. Látta a bürokrata, hogy a temető mellett van egy nagy mező és gondolta, milyen jó lenne rá építeni valami közcélút. A jövendő holtak meg temetkezzenek máshova. Ha Salt Lake City területén van, biztos a városé. A per elhúzódott egy darabig, ez alatt rendbetették a temetőt, bár páran panaszkodtak, hogy nem az igazi. Közben az akták megjárták a legfelsőbb bíróságot és minden szerv egyöntetűen beintett a városnak, el a kezekkel a holtaktól, vagy mi.
Mindezek alapján arra számítottam, hogy valami bozótba jutok, de nem. A temető rendezett volt és szép. A bejáratnál számtalan figyelmeztető tábla fogadott: Kutyát bevinni tilos! Kerékpárt bevinni tilos! Művirágot bevinni tilos! A fenyegetésnek egy, a belépőkre irányított, 19. sz-i ágyu adott nyomatékot. ("A kerékpárosokat felszólítás nélkül kilőjük!")
A temető szabályzatán nem változtattak semmit az alapítás óta, talán csak hozzátették a művirágos és kerékpáros fenyegetéseket. Viszont ma sem lehet őrizetlenül hagyni benn lovat. Lovat fához kötni tilos. Temetéskor a hajtónak a fogat mellett kell állnia, meg ilyesmik.
A pázsitot viszont bármelyik golfklub megirigyelhette volna. (Hoppá, négy mássalhangzó egymás után!) Látni az eredményét annak, hogy nem kószálhatnak szabadon a lovak.



A temető kellemes volt, kibetűzgettem a katonasírok feliratait, elsétáltam a szabadkőművesek parcelláiba, megnéztem az orthodoxokat. Igazából egy valami lepett meg nagyon. A 19. sz-i, az európai kulturkörbe tartozó temetők azért igencsak hasonlóak, a Kerepesi se nagyon más, mint ez. Amikor azonbam megláttam az első árnyat egy távoli dombon, meglepődtem. Miért tesz valaki életnagyságú szarvasszobrot a sírjára? Lehet, ősmagyar táltos volt? Közelebb mentem és a szobor megmozdult. A temető tele volt szarvassal. Akármerre mentem, mindenütt nézett rám csodálkozva pár patás. Mit keresek én itt? (Olvastam valahol, napi átlag egy látogatója van a temetőnek, szóval, volt okuk meglepődni.)



A rengeteg szarvas igazából azért volt fura, mert a temető igencsak a városban volt, a hegyek jó egyórás gyaloglásra voltak ide, teljesen urbanizált környezetben. Pont a temető mellett egy hatsávos út van, az út mentén áll a stadion, ahol megnyitották a téli olimpiát 2004-ben.



Szóval, meglepő volt látni ezt a sok állatot itt.