Yoda és a póráz

Wasatch front
Originally uploaded by ribizlifozelek

Reggel megint bevittük Anikót kocsival és, ha már ott voltunk, leparkoltunk a hegyek lábánál és elindultunk felfele.
Most nem akartam annyit menni, mint a múltkor, igazából most a víztározót szerettem volna megnézni. Tegnap sikerült felülről, reméltem, most sikerül szintből is rápillantani.



Az út kellemes volt, egész jól lehetett haladni, az autókat kitiltották, mienk volt az egész világ. Meg még pár futóé és kutyáé. Yoda ismét remekül viselkedett, nem rémült meg, nem morgott, nem támadott, nem menekült - látszott, picit fél, tart a többi kutyától, de azért semmi gond nem volt vele. Ráadásul a többi kutya mind-mind jóval nagyobb volt Yodánál, de őt ez se zavarta túlzottan. Lehet, szereti a pórázt - biztonságot ad neki. Nem korlátozza, mert a másik végén ott a Gazdi, aki megvédi.



Jó másfél kilométert mehettünk az úton, amikor elértünk egy kapuhoz - eddig és ne tovább. A víztározót a hadsereg építette 1930-ban Fort Douglas ellátására. Az erőd felszámolása után egy darabig még a hadsereg felügyelte a tározót, aztán az egészet odaadták az erdőfelügyeletnek, csináljanak vele amit akarnak.

Az erdőfelügyelet nem tudja, mit csináljon vele, gondolak arra, hogy elhordják az egészet, de egy víztározót könnyebb megépíteni, mint elhordani. Egyelőre minden maradt a régiben - csak nem lehet odamenni. Viszont egy ösvény elindult jobbra (délre) fel a hegyoldalba. Reméltem, megkerüli az arborétumon. Persze, tegnap 4 órán keresztül reméltem, hogy az ösvény megkerüli a következő hegyet, mígnem visszafordultam, de most bizakodó voltam.



Szépen elindultam fel a hegyre. Hamarosan az ösvény már nem mászott, hanem elérte az arborétum kerítését és tényleg, kezdte megkerülni azt. Láttunk pár szép kilátót, sok-sok futót, ami engem szent borzalommal töltött el: nyugodt tempóban mi a kutyával nagyjából két és fél óra alatt mentünk körbe, persze szagmintát gyűjtve minden egyes érdekésebb fáról. Yoda szerint minden fa érdekes. Ennek ellenére szerintem a körút volt vagy 6-7 km, hegynek fel és völgybe le. Ezt annyira nem kellemes lefutni.
Némelyik futó egyet is értett velem, az egyik úgy sípolt, mint egy gőzmodzony. Próbált mosolyogni, mint egy Mona Lisa, de inkább csak egy Sikoly tellett tőle.