Lessük a csomagokat II

Boxes
Originally uploaded by ribizlifozelek

A csomagokat az Egyesült Államokban óriási cégek, szervezetek szállítják közel tökéletesen. Az elmúlt években nekünk szinte mindent a posta (USPS) vagy csomagküldő szolgálatok hoztak ki. Laptopokat, digitális fényképezőgépeket, ruhákat, kosztümöket, ennivalót, könyveket mind mind interneten rendeltünk és mindent postan vagy csomagküldővel hoztak ki.
A csomagokat, ha nem postai lassú kiszállítással kérjük, akkor követni is lehet, pontosan tudjuk, hogy mi merre jár. Nem mintha számítana, hogy a csomag Denverben van vagy Renoban, de jó érzés tudni.
A rendszer tökéletes addig a pillanatig, amíg a holmi a lakás bejáratához nem ér. Abban a pillanatban megáll a tudomány. Ha nincs nyitva a ház ajtaja, a csomagkihordó nem tud bejutni - a postásnak kulcsa van. Ha nem vagyunk otthon, a legtöbb cég nem hagyja itt a csomagot. Olyankor lehet második kiszállítást kérni online vagy be lehet gyűjteni a csomagot a telephelyen. Northfieldben nem volt gond: mindent kinn hagytak az utcán és kész. A DHL által kihozott digitális fényképezőgép ott állt öt napig és senki se vitte el. Salt Lake City, noha az ígéret földje és az új Jeruzsálem - többek között - nem ennyire nyugodt hely, itt még a kerékpárnak is lába (kereke) kel. Az értékesebb cuccot ezért kézbe adják. Ha van hova.
Szerencsére én jórészt otthon vagyok, úgyhogy nem kell a holmikat Anikó munkahelyére kivitetni. A postás és a többi cég azonban komoly érzékkel azt a 20 percet válassza ki a kézbesítésre, amikor épp Yodával megyünk pisilni vagy amikor Anikó elé megyünk a villamoshoz.
Ezért kézbesítés napján kis cetlit teszünk a ház bejáratára, hogy a 10-es apartmanba érkezett csomag miatt telefonáljanak, illetve ülök az ablakban és kíváncsi vénasszonyként lesem az utcát. A megfelelő teherautó feltűnésekor pedig kirohanok elé. Ha nem veszem észre, akkor telefonál vagy valahogy bejut a házba és kopog.
Yoda ezt a megoldást szereti a legjobban. Ilyenkor meg lehet ugatni az idegent.