Mill Creek Canyon
Originally uploaded by ribizlifozelek
Vasárnap délután elhatároztunk, kimozdulunk otthonról, főleg, mert a kutya kezdett hengeres alakú lenni.
A Mill Creek Canyonba mentünk, ahol kutyával is lehetett sétálni. A kanyon meredeken kapaszkodott fel a Wasatch oldalán. Kanyargott egy kicsit és mászott felfele. Az út tiszta volt és nedves: alaposan felsózhatták.
Öt mérföld után véget ért az út: a parkolótól csak síléceken vagy gyalog lehetett tovább menni. Nyaranta még jó sokat lehet felautózni, de most ez az útszakasz a síelőké. Gyalogosok se használhatják, el ne üssék őket a sífutók.Az aszfalton szépen elegyengetik valami géppel a havat, aztán lehet suhanni felfele.
A kutya nem volt lelkes: annyira fel volt sózva az út, hogy a só marni kezdte a lábait. Eleinte csodálkoztunk, hogy miért sóznak egy természetvédelmi területen, ami ráadásul eleve kutyásoknak van fenntartva, de aztán legyintettünk. Kételkedtünk abban is, hogy az úton só van-e vagy más, de végül is fizikai tesztelésnek vetettem alá az aszfaltot. Megnyaltam. Olyan volt, mintha a szomszédos nagy tavat kostolgattam volna.
Nem volt jó a síút mellett haladni. Két lábon állva bokáig, egy lábon állva térdig süppedtünk a hóba, az ösvény meg el-eltünedezett a még mélyebb hóban.
Visszamentünk az autóig és átálltunk egy másik parkolóba. Innen egy széles úton kezdtünk felmászni a kanyon oldalába. A patakot hamar elhagytuk. Itt is óriási hó volt, de elég jól lehetett haladni. Mi haladtunk is, mígnem elértünk egy kilátóba, ahonnan megláttuk a völgyet és a szemközt magasodó Oquirrh csúcsait.
Kezdett sötétedni – már majdnem hat óra volt. Nagyon kellemes dolog itt délen áttelelni, az év legrövidebb napjához közeledve is reggel hét fele lesz világos és a fényegészen este hatig kitart. Mi nem akartunk hóban botorkálni, inkább visszafordultunk és visszaereszkedtünk az autóhoz.
Yoda nagyon boldog volt – sokat játszott és még medvével se találkozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése