SPAM

SPAM Museum
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nagyon megijedtem Azt hittem, nincs itthon SPAM. Aztán szerencsére megtaláltam.
Mi az a SPAM?
Erről pár éve írtam már valamit, most részben átemelem ide:

Kellemes vasárnap reggel volt. Kinn enyült az idő, reggel már csak -22 fok volt. Egy ilyen nap nem hegyet kell mászni, sőt, egy ilyen nap a genfi konvencióval ellentétben áll kimenni az utcára. Ilyenkor múzeumba kell menni. Minnesotában persze a választék annyira nem bőséges, se hegy, se sok múzeum. Olvastunk azonban a SPAM Múzeumról. Ez egy olyan dolog, amit látni kell. A SPAM Minnesota egyik leghíresebb terméke, amit a világon szinte mindenütt ismernek. A SPAM nem azonos a spam-mel, ami kéretlen reklámlevelet jelent és ami gyakran tartalmaz olyan ajánlatott, hogy a címzett férfiú páratlan szervét megtoldják pár centivel (az orrát?). A címzett gyakran nő, de ez a küldőt nem zavarja.
A SPAM eredeti jelentése egész más. A SPAM, az egy életérzés, az amerikai kultúra része, legalább annyira mint a texasi barbecue. Csak a berbecueval még nem nyertek háborút. SPAM-mal többet is. Olyan ez, mint a Mc Donald's. Csak nálunk nem ismerik. Persze, mi hajlamosak vagyunk mindig a legrosszabbat átvenni, a jó dolgokat meg elutasítani. Ilyesmi a SPAM is. Nagyjából.

Az Egyesült Államokban 1935-ben jelent meg az első dobozossör. Egy jól menő húsfeldolgozó cég örököse meg úgy gondolta, ha ez megy sörrel, megy cégüknek legjobb termékével, a fűszeres sonkával (spiced ham -SPAM) is. (Angolul jobban hangzik, if beer can, SPAM can.) 1937-ben elkezdett sonkaféléket konzverbe csomagolni. Nagy év volt. Befejezték a 66-os utat három időzónán és nyolc államon át Chicagótól Santa Monicáig 2448 mérföld hosszan (ez durván 39 millió SPAM-konzervnyi táv). A termék sikeres volt. Az emberek vették a minőségi sonkakészítményeket, mint a cukrot.

A konzerv ízére az adminisztráció is rákapott, a kölcsöbérleti szerződés keretében a nácik ellen harcoló angoloknak nemcsak fegyvereket, hanem nagy mennyiségű konzervsonkát is szállítottak. Méghozzá annyit, hogy sok angol azt hitte, hazait termékről van szó. Talán hálából, ma is rengeteget fogyasztanak belőle. Később a keleti frontra is jutott a SPAM-ből, talán ezért is tartottak ki az oroszok – legalábbis Hruscsov mondott valami ilyesmit. Az egyik érv, amivel Hormel, a cégtulajdonos meggyőzte a szőrösszívű burokratákat arról, hogy nekik SPAM kell, roppant egyszerű volt: az ő termékeiket hasáb alakú dobozba csomagolták, így sokkal kisebb a helyveszteség, mint a kerek hengeres konzervdobozok esetében. Az amerikai katonák is SPAM-et pakoltak a borjúba, ezzel mentek harcolni. Olyasmi volt ez – jóval ehetőbb kivitelben -, mint nálunk a gyíkhús, amiből szerinem a HM még mindig óriási stratégiai készleteket őriz valahol a Mecsek gyomrában egy szupertitkos bázison.

Egy ilyen múzeumot látni kell, elindultunk hát SPAM-nézőbe. Az út a szokásos rónán vezetett kersztül, láttunk egy egy magtárat és egy, a végtelenbe vesző aszfaltcsíkot a nagy semmiben. És mentünk, csak mentünk, csak mentünk, amíg el nem értünk Austinba. Nem a texasiba, annyit nem autóztunk, csak a minnesotaiba. Lassan 110 éve itt van a Hormel család birodalma. Hagyománytisztelő emberek, a többi nagy céghez hasonlóan ők nem költöztek be egy nagyvárosba, nem telepítették át olcsóbb helyre a termelést és a kutatást. A sonkakonzerv ott készül, ahol közel 80 éve kitalálták (meg Koreában, meg Dániában, de ez más tészta, izé, sonka).

Egy darabig bolyongtunk a városkában, amin látszott, nem épp szegény hely. Meg az is, itt minden Hormel.

A városka szélén, az autópálya mellett áll a SPAM múzeuma, bejáratánál egy röfiket terelő Hormellel. Az őr megkérdezte, hova jöttünk. Múzeumot nézni, feleltük kicsit megszeppenten, mire megmutatta, hova kell parkolni. Parkoltunk és beléptünk a múzeumba.

A bejárat fölött a világot körbevevő SPAM kompozicióját vettük először észre, aztán már jöttek is fogadásunkra. A múzeum ingyenes, és egy 15 perces mozival kezdődik, ahol vidáman elmondták, milyen jó is SPAM-et enni. Ezt mi is tanúsíthatjuk, nemcsak azért, mert már csináltunk ilyet, hanem azért is, mert amint vége volt a vetítésnek, megtámadott minket egy néni és hozott egy tányér frissen sütött sonkát, ropira tűzve, kostolónak. A hölgy különben a komatállal még többször is rajtunk ütött.

A múzeum igen tetszetős volt. Minden apró részletre ügyeltek, még arra is, hogy az ajtók röfi formájúak legyenek. Játék volt az egész, de nagyon aranyos. Megtekintettük az alapítók boltjának mását. Ők még disznózsírt is árultak gigászi edényekben, ma azért ez nem annyira kurrens cikk, ezért örültem meg a múltkor a faluvégi szupermarketben, amikor a polcon felfedeztem pár dobozkával.

A régi boltban interaktívan lehetett hallgatni mindenféle okos dolgot a családról és az üzlet történetéről. Egy régi telefonközpontot kapcsolgatva híreket olvashattunk, láttunk egy régi, csodaszép pénztárgépet, meg 80 éves konzervdobozokat. A gyerekek is jól szórakoztak, rendeztek nekik SPAM-vetélkedőt, csomagolhattak időre egy 'gépsoron' SPAM-et (mi is csomagoltuk, jelentem, az alatt az idő alatt, amig mi elkészültünk 6 dobozzal, a gyár kiköpött magából 800 darabot.

Az egész kiállításon végighúzódott egy futószalag, ami SPAM-eket szállított körbe-körbe. De láttunk egy termékbemutató boltocskát is, rengeteg jópofa térképet, meg egy műanyag hamburgert a plafonon. Tetszett. A múzeumi boltban mindent lehetett venni, ami SPAM. SPAM-pólót, SPAM tollat, hűtőmágnest, szakácskönyvet. Bevásároltunk és jöttünk haza. Ebédre azért vadasmarhát ettünk.