Egészségügyi-reform tervezet

Somport
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egészségügyi-reform tervezet

Megint eszembe jutott a szemészet. Az, hogy egy nővér ismeretlenül, kérés nélkül segített a liftben. Hogy személyesen foglalkoztak velem. Hogy pontosan, precízen működött minden.
Igazából megint eszembe jutott, mennyire átértelmezett kapitalizmus valósul(t) meg Magyarországon. Persze, ha létezhetett ázsia típusú feudalizmus, kelet-európai feudalizmus és angol feudalizmus, kapitalizmusból is több lehet. A klasszikus amerikai kapitalizmus, az ázsiai kapitalizmus és a k-európai kapitalizmus. Ez utóbbi megint egy öszvér (remélem, nem is szaporodik tovább): a kapitalizmus legrosszabb vonásait egyesíti a szocializmus örök(ökör)ségével.
“Reform” és “racionalizálás” alatt annyit értünk, hogy mindenkit ki kell rugni, akit lehet, +14%. Vagy 24. Esetleg 42.
A dolog valószínűleg tovább működik, csak célját veszíti el. Egy k-európai racionalizátor azonnal átalakítani a Moran Eye Centert is, ahol megvizsgálták a szememet. A Moran következőképpen működött: a mélygarázsban levő ingyenes parkolónál egy joviális, szakállas fickó köszönt. Neki annyi dolga volt, hogy megkérdezze, rendelésre jöttünk-e. A földszinten ült egy ember lenn a recepción, aki általános kérdésekben segített. (Pl “Dr. House a 10-en rendel.”) A szemészet két emeletén összesen hat szemész rendelt aznap. Minden emeleten volt két-két betegirányító ablak, itt nézték meg a biztosítási kártyát és intézték az adminisztratív papírmunkát (nyilatkozat aláírása, hogy beleegyezem a vizsgálatokba, a kórház nyilatkozata, hogy adataimat senkinek se adják ki, még rendőrségnek se és itt írtam alá azt is, hogy kifizetem a vizsgálatból azt, amit a biztosító nem térít). Innen továbbküldtek a rendelő részlegbe. Itt az összes dokira egy ablak jutott. Itt kaptam egy kitöltendő kérdőívet magamról (allergiák, betegségek, operációk), egy másikat meg az őseimről (kinek mi baja volt). A papírt a váróban töltöttem ki: az épületnek üvegfala volt, gyönyörű volt a kilátás. Elterpeszkedtem egy kényelmes fotelben, az ablakban kapott írótáblán és tollal kitöltöttem a papírt. Megnézegettem a 19. századi festményeket a falon, hallgattam a nyugtató zenét és rápillantottam a lapos monitorra. A lapos monitoron egy nyugtató természetfilm ment, egy fickó úszkált egy gigászi akváriumban.
Később jött egy újabb nővér, ő volt az én orvosom nővére, ő csak velem foglalkozott. Az egyszerű dolgokat a nővér (gyakorló orvos) csinálta, a doki maga csak a vizsgálat végén jelent meg, bemutatkozott, pár percet beszélgetett és leellenőrize, amit a másik csinált. Előttem receptet nem írt, nem adminisztrált.
Minden olajozottan működött. Mindenkinek megvolt a maga jól elhatárolt feladata. Csak adogattak kézről kézre.
A rendszert otthon a következőképpen szerveznék át:
A parkolót fizetőssé tennék és bérbe adnák egy kft-nek. A kft kirúgná a joviális szakállas fickót és felvenne a helyébe egy kopasz böszme állatot, akinek van őrzővédő végzettsége. A földszintre két betegirányítót tennének, de nekik kéne végezni az összes TB-adminisztrációt. Így leépíthetenék az emeleti 2x2 irányítót. A kórházi nyilatkozatokat és tájékoztatókat meg kell szüntetni. A vonatkozó információkat a váróban akasztanák ki az olajfestmények helyére. (A festményeket eladnák, kedvezményes áron az átszervezést lebonyolítókat támogató politikai pártok prominensei vásárolhatnák meg őket. A közvagyon elherdálása ilyen drága holmik nyilvános helyen történő bemutatása.) A maradék helyre zománcozott “Dohányozni TILOS” és “CSENDET kérünk” táblákat valamint a lábgombák veszélyeit taglaló plakátokat akasztanának. A plazmatévé maradna, de kenőcs- és tamponreklámok váltanák fel a hasznot nem termelő búvárt. A nyugtató zenét (Mozart) lecserélnék végtelenített nyugtató szintetizátoros zenére, a klasszikus CD-ket és CD-lejátszót értékesítenék. A befolyó összegből a nemi betegségeket bemutató óriásplakátokat helyeznének a lift egész falat beborító tükrei helyére.)
A kórtörténet és a család kórtörténetét szóban vennék fel. Mivel a papír drága, az orvosok nem jegyzetelhetnének. Így újabb 2x2 állást lehetne megszüntetni. A felszabaduló szobában helyeznék el a korszerű betegirányító rendszer számítógépét: minden beteg egy sorszámot kap a földszinten és amikor ez a szám felvillan egy külön monitoron (CRT), akkor kell a megfelelő vizsgálóba mennie. Mivel a rendszert egy bennfentes ember tervezné és üzemelné be, illetve a betegek folyton eltévednének a három vizsgálóban, inkább a nővérek szólítanák őket.
A vizsgálatokat az orvos végzi, ő írja a recepteket. A nővér fő feladata a receptek lepecsételése, illetve az adatok bevitele a számítógépes valamint a kartotékrendszerbe. Ily módon hét felesleges állást lehet megszüntetni. A várakozási idő valamelyest nő (öt-tíz percről három-négy órára, magánrendelő esetében kettő-háromra), ez, a megugró parkolási bevételek révén további nyereséget termelhet.
Nem is értem, ilyen humánerőforrás-pazarló módon ezek az amerikaiak hogy tarthatnak ott, ahol.