Szemésznél

Fort Douglas
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mivel a szemüvegeim közeledtek a végső elhasználódáshoz és amúgy is ideje volt egy kontrollvizsgálatnak, kipróbáltam az amerikai egészségügyet.
Először szemészt kellett választani. Volt egy csomó, de úgy gondoltuk, a legegyszerűbb a híres egyetemi klinikát, a Morant választani. Itt két hét múlvára volt időpont reggel fél kilencre. Megmondták az orvos nevét, amit azonnal el is felejtettem. A magyar egészségügyhöz szokott lelkem ekkor kezdett szembesülni a csodákkal: először jött egy levél, amiben elmondták, mit kell tennem. Leírták, hogy lehet odajutni, merre parkolni és hol a tolószék, ha kellene. Pár nappal az időpont előtt jött egy újabb levél az orvos nevével, az időponttal és telefonszámmal, ha le akarnám mondani a vizsgálatot. Nem akartam.
A vizsgálat napján reggel szakadt a hó. Nagy nehezen felvergődtünk autóval a klinikára, leparkoltunk a mélygarázsban a betegparkolóban. A bejáratnál az őr megkérdezte, van-e időpont. Volt, bemehettünk.
Yoda elindult a nyelvésztanszékre, én meg szépen felmentem lifttel a fogadóterembe. A földszinten volt egy irányítóember, mival azonban a levélben pontos instrukciók voltak, hova és merre, őt kihagytam. A következő liftben egy nővérrel együtt utaztam, aki egyből megkérdezte, melyik dokihoz megyek. Megmondtam. Ő pedig tudatta, hanyadik emeleten van az én dokim.
Aznap hat szemész rendelt, három a harmadikon, három a negyediken. A harmadikon nyitva volt két betegirányító ablak, a negyediken, ahova igyekeztem, másik kettő. Odamentem az egyikhez. Ellenőrizték az adataimat, név, telefonszám, stb és összevetették őket a biztosítási kártyához kapcsolódó számítógépes adatokkal. Röviden jópofiztunk közben, az adminisztrátor elmondta, a folyósó végén lesz egy ablak, oda menjek. Odamentem: itt már a szememmel foglalkoztak. Ki kellett tölteni egy kérdőívet családom kortörténetével, saját fontosabb orvosi adataimmal. Miután kitöltöttem, leültem és hallgattam az andalító zenét. Szerintem az ilyem muzsikáktól lesz a békés polgárból tömeggyilkos, aki aztán egy puskával kiírt egy fél falut.
Egyedül üldögéltem a folyosón, nézegettem a 19. sz-i olajfestményeket a falom, amikor jött egy nővér hozzám, hogy a doktor úr telefonált, pár percet késik, mert elakadt a hóban.
Valahol örültem neki, semmi sem tökéletes.
Pár perc múlva azonban megint jött a nővér és elvezetett egy vizsgálóba. Először a látásomat tesztelte a szokásos módon, egyre kisebb betűhalmazokat kellett olvasni. Aztán megnézte, milyen szmüvegre lehet szükségem, majd jött a szemfenékvizsgálat, szemnyomásmérés, végül a pupillatágítás. Mire ezzel végzett, jött a doki, aki még megnézett pár dolgot, majd ellenőrizte, milyen szemüveg kell, picit jópofizott, kiállította a vényt és végül adott egy napszemüvegfélét, hogy ne bántsa a szemem a fény.
A pupillám úgy kitágították, hogy nem is látszott a szembogaram. Úgy néztem ki, mint egy B-kategóriás sci-fi filmben az idegen. Jellemző, hogy a fény még a mélygarázsban is bántotta a szemem. Messzire tökéletesen láttam, közelre azonban sehogy, a telefonon a számokat se nagyon tudtam elolvasni. Vezetni tudtam, csak közben ömlött a könny a szememből. Útközben begyűjtöttem Yodát, aki segített hazanavigálni. Otthon elsötétítettem a lakást és még pár órát hunyorogtam napszemüvegben, mire elmúlt a gyógyszer hatása és ismét rendesen láttam Yodát, amint ismét pogácsát próbált csórni.