Szatyrológia

Don't leave it, baggit!
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ne kerteljünk. Yoda napjában kétszer, háromszor kakál. Ilyenkor a kutya felgörbíti hátát, két mellső lábára áll és hátsó lábait kinyújtja. Aztán - már elnézést - szarik. Mi meg körbeálljuk és nézzük. Néha szurkolunk is neki - hogy lámpa alá csinájon és ne kelljen sötétben zseblámpával keresni a corpus delictit.
Miután Yoda végzett - az akcióról személyiségi jogi okokból nem készül fotó -, elégedetten megcsóválja farkát, mi meg előkapjuk a zacsit.
Kutyaboltban lehet reciklált műanyagból készült lebomló zacsit venni. Ilyen - ingyenes - zacskókat helyeznek ki a hegy lábánál kezdődő ösvényekhez. Annyira én nem szeretem a reciklált zacskokat valahogy kicsinek érzem. Aprócskák, alig fér bele a kezem, nem lehet rendesen befogni vele a céltárgyat, utána meg alig lehet csomót kötni rá. Egyes mazochisták kihagyják a csomókötést, de szerinem ők amúgy is előfizetői lehetnek a Kakofil című újságnak.
Mi általában recikláljuk az egyébként felesleges bolti zacskókat. A füles zacskók vastagabbak és több fér beléjük. Yoda esetében az utóbbi szempont nem játszik, de a vastag műanyag zacskót sokan szeretik: nem lehet érezni a céltárgyat. Én a magam részéről jobban kedvelem a zöldségek és husok csomagolására használt zacsit. Egyfelől sokkal tartósabb, mint a hagyományos “füles” nejlonzacskó, nem szakadhat el. Nincs annál kellemetlenebb meglepetés, amikor az ember a zacskóval a kezén tapogat a fűben és egyszercsak érzi, hogy technikája pusztakezesre változott.
Ilyen a vékonyabb, de erősebb husos-zöldséges zacsival nem fordulhat elő. Persze, az annyira nem pozitív, hogy ujbeggyel tökéletesen érzem, mi is került a karmaim közé. Gyakorlati szempontból mind jó, csak papírba ne kelljen csomagolni a végterméket, mert az úgy nagyon büdös. A nejlonzacskóra ugyebár könnyen lehet csaknem légmentesen záródó csomót kötni. A vékony zacsi ilyen szempontból is jobb: az a csomó ugyanis sokkal jobban zár.
A lényeg, hogy ne hagyjunk se tárgyi, se szagnyomot magunk után.