Spoon Me
Originally uploaded by ribizlifozelek
A helyeknek szellemuk van. Vannak baljoslatu helyek. Vannak vidam helyek. Vannak helyek, amik akarmit tesznek, magukba szivnak egy hangulatot. Egy erzelmet es minden tatarozas, reform ellenere nem valtoznak. Mintha valamifele helykarakterologia lenne.
A New York kavehazban tahok a pincerek es utaljak a vendeget.
Ezt a mondatot, ha lett volna akkor blogom, mar 1998-ban leirhattam volna. Akkor nehany enyhen alkoholista fej nezett felsobbrenduen a turistakra. Voltak nem-alkoholista fejek is. De nem ok voltak tobbsegben. Ereztettek szegeny turistaval, hogy o itt egy fejostehen. Egye meg gyorsan a szaraz sutemenyt es menjen.
Aztan kitakaritottak a New Yorkot. Lemostak, helyreallitottak, elneveztek New York Boscolonak. A regi embereket elkuldtek, talan elvitte oket a majuk. Nem tudom. Ujak kerultek ide, fiatalok, lelkesek, profik.
Es tovabbra is lekezeloek a turistaval.
Sok-sok turistaval beszelek budapesti elmenyeirol. Mindegyik el van ajulva a New Yorktol. Mindegyik szereti. Csodas epulet. Aztan megjegyzik, hogy azert nem bantak veluk szepen. Azert, rosszul esett nekik, hogy...
A sutemeny nem szaraz mar, de a modor meg az.
Vedik is oket, sok a turista, nem tudnak viselkedni. Ez igaz. De azert gondoljunk bele, a New Yorkba foleg turistak jarnak. Az irodalmi lapok koltsegvetesebe mar nem fer bele se a galeria, se a melyviz. Es mar ingyen kave, pohar viz es papir se jar az alanyi koltoknek. Nem kell csodalkozni, a New Yorkba turistak jarnak. (Ha valaki sebesz, nyiszabalnia kell. Ha valaki cukrasz, edessegeket kell csinaljon, ha valaki utcano, nos igen, akkor ize. Ha meg a New Yorkban dolgozik, ott turistak lesznek.)
Erdekes, a Greshamrol, Centralrol, Royalrol nem mondanak ilyent. Csak a New Yorkrol.
Persze tudjak, akarmit tesznek, amig nem kezdenek turistafejet szervirozni almaval a szajaban, petrezselyemmel a fule mogott, a vendegek csodulni fognak. Meg rosszul viselkedni.
Azert vannak. A szemelyzet meg megrokonyodik.
Mintha a kurtizan csodalkozna:
- Maga? Engem? Penzert?
máris továbbítom az illetékesnek, uram:)
VálaszTörlésSajna nem vagyok illetékes, csak közöm van a dologhoz.
VálaszTörlésNos, igen, előfordul. Nekem is tettek már panaszt kávéházi vendégek, hogy izé. Azonban mint mindennek, ennek az éremnek is két oldala van: az egyiken ott a vendég, aki vágyik a jóféle magyar vendéglátásra, mosolyra, ha már egy nem éppen olcsó helyen issza meg azt a pohár kávét.
A másikon pedig ott a pincér, akinek két irányba is meg kell felelnie, az olasz "stricijének" és a kedves vendégnek egyaránt. Jó, tudom, ez nem mentség, de tény: nem bánnak túl jól az ott dolgozókkal. Az horribilis eladási árak az egyszerű felszolgáló bérére, juttatásaira nincsenek hatással, és a csillogás-villogás mögött ott vannak a mindennapos személyzeti (értsd: munkaerőhiány) és tárgyi (értsd: nincs elég eszköz) problémák is, amiket igenis igyekszik minden kávéházi dolgozó lenyelni, és megoldani is házon belül (mert a vezetés ezekre tojik)... és ezek után kezdené el a műszakját, amikor ott a vendég akire még mosolyogni kell. Túlzás lenne azt állítani, hogy egyetlen vendég sem kapja meg az elvárt szeretetet. Ennyire azért még a New York felszolgálói sem faragatlanok, értik a dolgukat. Csak néha az érem a másik felére esik...
Kedves A,
VálaszTörléskoszi valaszodat!
Ertem en, hogy keves a fizetes, de en azt hiszem, ha valaki elvallalt valamit, csinalja.
Nagyon erdekesnek tartom, hogy a magyar turizmusnak van par "fellegvara", amik egyszeruen megvaltoztathatlanok. Ilyen a Karpatia ("tudja, hogy Magyarorszagon 20% a borravalo?", illetve "milyen ez a bor?" "turistanak jo lesz") es neha azt hiszem, a NY is.
Tudom, a Greshamnek es a kevesbe elegans/sznob Centralnak kisebb a reszesedese a tomegturizmusbol, de ezeken a helyeken nem hallottam komolyabb konfliktusrol. Nem is lattam ilyent.