Szarjál kabátban

Yoda and the buffalo waste
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mivel lehült az idő, Yodát téliesíteni kellett. Feladtuk rá kis kabátkáját és elmentünk sétálni.

Yoda egy év alatt elfelejtette, milyen is a kiskabát, azt meg végképp elfeledte, hogy a kabát arra szolgál, hogy segítse az elmenetelt. Teljesen az ellenkezőjét érezte. Lányos zavarában addig homorított, addig domborított, amíg a döntő pillanatban el nem vétette az anyaföldet. Mindaz, amivel a földet termékenyítette volna meg és mindaz, amit én nejlonzacskóba csomagolva a szomszédok kukáiba loptam volna bele, a lábán és a fenekén végezte. A szőrében. Beleragadva.

Meglepődött. Határozottan csodálkozott. Egész tartása, mozdulatai azt sugallták, ennek nem ott a helye.

Mi is rontottunk a helyzeten, megpróbáltuk levenni mindazt, amit a természet nem oda szánt. Sikerült eredményként felmutatni pár összekent zacskót és egy még jobban összekent kutyafeneket. Ez utóbbit igazából nem engedtük Yodának felmutatni, az még kevésbé engedtük, hogy megtisztogassa magát - a heverőnkben.

Fogtuk a még mindig döbbent kutyát és alaposan kimostuk. Közben járt a ventillátor és számolatlanul ömlött a levendulás szappan. Mégis, az uralkodó szag nem a levenduláé volt.

Fél flakon levendula és sok liter víz után az eb tisztának és illatosnak találtatott. Én meg beleléptem a fűben egy eltakarítatlan aknába. Pedig kabát se volt rajtam.