Séta hálaadáskor

Marriott Library
Originally uploaded by ribizlifozelek

Hálaadáskor kell az egyetemen sétálni és fotózni. Ilyenkor nincsenek a fényképekbe belesétáló tömegek, járókelők. Az az igazság, hogy a campus ilyenkor üres. Majdnem mindig találni benn lelkes, dolgozó embereket, de hálaadás után minden üres. Sehol egy lélek. Igazából embert nehéz a képekre varázsolni.



Mindenki a pulykamérgezést heveri ki otthon, vagy az árleszállításokon tülekszik.

Kellemes volt a séta, bár a könyvtár kivételével minden épület zárva volt, s csak a kulccsal rendelkezők melegedhettek meg benn. Pedig, egy forró kakaó jól esett volna...
A konyvtár továbbra is nagyon tetszett, ráadásul nyitva is volt: sajnos Yoda nem akart bemenni olvasni. A nyitott épületben viszont csak egy olvasót láttunk, meg sok-sok felkapcsolt lámpát.



A könyvtártól távolodva még három emberrel találkoztunk. Két szülő jött megnézni, mire is költi csemetéjük a pénzt. Láthatóan tetszett nekik az egyetem.
Ettől kezdve csak szarkákat láttam, embert nem.

Az egyetem új épületére voltam nagyon kíváncsi, ami végül messziről és közelről egyaránt tetszett. Nem egy zseniális épület, de jól meg volt csinálva. (Na jó, átadás után pár nappal leesett néhány vörös homokkő burkolóelem, de ilyesmi a legjobb családban is előfordulhat. A tető a helyén maradt!)



Yoda ekkor kezdte unni a sétát. Már minden bokrot "kiolvasott", az egyetemen lakó egerek is inkább önként jelentkeztek állatkísérletekhez, semmint kinn fagyoskodjanak. Természetesen még megcsodáltuk az egyetem földre szállt UFÓ-ját, a Huntsman centert is.



Itt messziről láttunk még egy járókelőt. Nem sétáltunk tovább, már mindketten pulykákról álmodoztunk.