Esik

Reggel megjött a szokásos hidegfront. Szakadt a hó, az eső és sötét volt. Yoda is sötéten látta a helyzetet és Jedi álcásával szinte beleolvadt takarójába.

Ő nem volt ott.

A reggeli őrjáratra azonban el kellett menni, ígyis rengeteg felesleges nejlonzacskó volt itthon. Még egy lépést sem tettünk az ajtó fele, amikorra a Mester már biztonságba helyezte magát az asztal alatt. Komoly munka volt meggyőzni arról, hogy menjünk el.

Felöltöztünk és elindultunk. Egészen a ház ajtajáig jutottunk. A Mester meglátta a kinti időt. Megállt és hitetlenkedve nézett kifele:
- Ide akartok kivinni? Ide? Engem?
- Reggel van, sétálni kell egyet.
- Esik.
- Csak egy kicsit, pisilni is kell.
- Havazik.
- Sétáljunk egy kicsit.
- Rossz voltam?

Valahogy elindultunk, de a Mester úgy jött velünk, mintha menne. Közben állandóan nézett hátra, hátha jön utána a ház és akkor bemehet.

A reggeli séta negyedéig jutottunk el, amikor Yoda meglátott egy fenyőfát. Felcsillant a szeme és berohant a fa alá és onnan pislogott kifele.

- Gyere ki!
- Esik.
- Alig pár csepp.
- Havazik.
- Alig pár pehely.
- Vizes.
- Tudod, mit, Yoda, menjünk haza - adtam meg magam.
A Mester kirontott a fa alól és óriási sebességgel száguldott hazafele. Meg sem állt, amíg be nem csokódott mögötte a lakásajtó.
- Éhes vagyok.