Ereszkedés

On the road
Originally uploaded by ribizlifozelek

Többször álltunk már a mesák peremén , de még sose ereszkedtünk le ezekről a fennsíkokról. Az az igazság, hogy ezt nem is terveztük. Valahogy arra vitt az út.

Az 261-es út gyönyörű és elhagyatott helyeken vitt minket keresztül. Igazából embert se nagyon láttunk rajta. Az út elején ki volt írva ugyan, hogy lesz egy aszfalt nélküli szakasz, de valahogy nem hittük el. Az út nyílegyenesen szelte át a Cedar Mesát és ment előre a Monument Valley fele. Hamar kiderült, azért lesz egy kis szintkülönbség.



Aztán egyszercsak egy táblát láttunk: vége az aszfaltnak. Aztán mégegyet: keskeny út. Aztán még egyet: meredek lejtő. Az útfelügyelet fokozatosan adagolta az információkat. Még láttunk egy meredek lejtő táblát, meg egy másikat, ami nem javasolta hosszú járműveknek, teherautóknak a leereszkedést.



Utóbb ez a kitétel viccesnek bizonyult, mert a Moki dugway nevű szakaszt pont azért építették, hogy a Fry kanyon uránbányáiból az ércet a 80 km-re levő Mexican Hatba szállíthassák. Mi ezt nem tudtuk, mi csak szépen óvatosan elindultunk lefele.



A fotón is látható kilátóban megálltunk, hogy lenézzünk a mélybe. Másként ez nem lett volna lehetséges, egyikünk a kormányba kapaszkodott, másikunk behunyta a szemét (nem az, aki a kormányba kapaszkodott), Yoda pedig csak lihegett és nem értette, mi ez a hajcihő. Neki a kilátás (helyesebben lelátás) is tetszett.



Innen láttuk meg az Istenek Völgyét (Valley of the Gods) is. Ez olyan, mint a nagyon híres Monument Valley, csak nem híres és nem forgattak ott western filmeket. Itt lehet sétálni - ott nem. Ja, és szemben a másikkal, ingyen van.



Az út különben nem volt vészes. Meredek volt, meg nem volt korlát, de nagyon jó volt a vonalvezetése. Négy kilométeren erős háromszáz métert ereszkedtünk lefele. Egy kellemetlen pillanat volt csak, az sem az út hibájából adódott. Egy magányos, maszkos japán turista bérelt dzsipjével megállt felfele az út közepén és csak nézett. Mivel nem fotózott, csak markolta a volánt, feltételeztük, megijedt. És nem mozdult. Még pont elfértünk mellette és ereszkedtünk tovább.



Láttuk magasból a környék egyetlen fogadóját is. Nem lehet túl nagy a forgalom, mivel a cégnek három kiadó szobája van. Az áramot ők termelik maguknak, vizük nem tudom, honnan van. Egy, a nyugalmat - és a sziklákat - kedvelő pár építette magának ezt a lakot az Istenek Völgye peremén.



Ide mindenképp eljövünk úgy, hogy több időnk van és rendesen bejárjuk ezt a völgyet. De nem nyáron jövünk és este nem megyünk le ezen az úton.