A lúdak nyaka

Gooseneck State Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

A lúd nyaka itt nem egy finom ételt jelöl, hanem egy döbbenetes helyet. A Goosenecks State Parkról többször olvastam, sőt, a hely szerintem benne volt az álalános iskolás föcikönyvben is. Azt persze elfelejtettem, hogy Utahban van - talán nem is írta a könyv, de a fotót felismertem. Ezért is vettük bele utitervünkbe ezt a kilátót. Rajta van azoknak a helyeknek a listáján, amiről valamikor olvastam, tanultam és azt hittem, sose fogom látni. Ilyen például a Nagy Vízválasztó és a Sziklás-hegység.



Miután leereszkedtünk a Cedar Mesáról, már nem sokat kellett autózni a Goosenecksig. Hiába voltunk csak méterekre a kilátótól, még semmit sem látszott a kilátóból, úgy tünt, egy fennsíkon vagyunk.



Aztán ott voltunk. Csak néztünk. Nem volt itt semmi, csak a szinte teljesen kopár, szürke sziklák, szürke fűcsomók, a meredek kanyon, lenn a folyó és a csönd. Iszonyú csönd volt. Nem zizegett a szél, nem hallatszott semmi, nem mozdult semmit.



Szinte semmi se élt itt. Mi bámultunk, Yoda meg behúzódott az árnyékba. Nem érdekelte ez a hely.

A San Juan folyó háromszáz méterrel alattunk kanyargott. Ha jól emlékszem a földrajzórákra, ez az egyik klasszikus példája a beásott folyónak. A környezet ilyenkor vagy gyorsan kiemelkedik és a folyó így vág utat magának; a folyó előbb váj magának medret, semmit új irányt találna.

Öt kanyart számoltunk meg. Mire végeztünk, megláttuk az első élőlényeket: két varjú szállt el felettünk, biztos várták, szomjanhalunk-e.
Nem haltunk szomjan, hanem letelepedtünk az árnyékba és megebédeltünk. Közben néztük a folyót, a kanyont és hallgattuk a csendet.