Kulturális különbségek - Mexikói szomszéd harák

Siesta
Originally uploaded by ribizlifozelek

Figyelem! A következő blogbejegyzés -gyomor- tartalmat felkavaró. Érzékenyebbek ne olvassák. Kiadós étkezés utáni olvasása is ellenjavallt.

Nem túl messze tőlünk, egy erkélyes, kiskertes házban lakik egy mexikói család. Rendes emberek. Szorgalmasan dolgoznak, állítják élére a garasokat, megtakarított pénzecskéjükből rokonaikat és az amerikai autóipart támogatják. Minden felnőtt - 16 év feletti - családtagnak van nagyjából másfél autója. Minnél fiatalabb valaki, az autó annál kisebb. A legkisebb egy 2 literes motorú terepjáró, a legnagyobb egy 4 literes, 12 személyes mikrobusz. Ez ideális elmenni a sarki boltba egy gallon tejért.

A család férfitagjai előszeretettel üldögélnek a verandán, vidám népzenét hallgatva, nézve a csivitelő madarakat, a nyiló virágokat és döngicsélő méhecskéket. Amikor aztán a sivatag felől fújó szél hozta por felhalmozódik tüdőlebenyeiken, gyomorból harákolnak egyet, jó mélyről, felhozva mindent, mi felhozható, aztán megforgatják a szájukban, mintegy megízlelve azt, majd hangosan cuppanva beleköpik a ház előtti paradicsomágyásba.


A köpést, orrfújást minden kultúra másként szabályozza. A japánok nyilvánosan igyekeznek nem orrot fújni. Pár évig egy lakásban laktunk egy japán fiúval, aki mások előtt a fenti tevékenységek közül egyiket sem gyakorolta. Reggelente azonban előre kitisztította orrjáratait, hörgőit. Állt a fürdőszobában és jó húsz percen át harákolt. Először csak úgy könnyedén, orrból, aztán tüdőből, végül gyomorból. A végén kicsit rá is erősített, jöjjön ki, aminek jönnie kell.

Néha úgy érzem - legalábbis ezeknél a mexikóiaknál - ez egy férfiúi aktus. Ülni a tornácon, elmélkedni a világon és néha nagyot, zaftosat sercinteni bele az ágyásba.

Megfigyeltem, nem locsolják a paradicsomot, mégis zöldellnek a levelei.