66-os burger

Painted Desert
Originally uploaded by ribizlifozelek

Már megtanultuk, hogy nemcsak akkor kell ennünk, amikor éhesek vagyunk, hanem amikor van hol. Sok mérföld volt előttünk, ami mind a semmibe vezetett. A főzésnek két alternatívája volt: az éhenhalás és a nemzeti park vendéglője.

Egyre jobban fújt a szél és valószínűnek tünt, hogy ez egész nap így is marad: elfújja a lángot, megsózza homokkal az ételt és lelapítja Yoda fülét.



Az éhenhalás és a főzés helyett a vendéglőt választottuk.

A vendéglőbe a múzeumi bolton át lehetett bejutni. Itt tonnaszám lehetett kővévált fát és navajo kézműves terméket venni. A múzeum udvarán valódi indián kiállítás álcája mögött további kézműves termékeket lehetett vásárolni.

Leülni Yodával nem tudtunk, inkább elvittük a finomságokat magunkkal. A Garden burger csalódás volt. Azért volt Garden, mert vegetáriánus volt. A burger az szójából készült és pár zöldség borította. Nem sok, mert sivatagban voltunk.



A 66-os burger azonban remek választásnak bizonyult: volt benne egy csomó grillezett hús, sajt, füstöltsajt és több vegetáriánus burgerre való zöldség. Ha az egészet a két hús között kettévágtuk volna, kijött volna belőle két ebéd.

A burgerekhez pár raklapnyi sültkrumpli és mindenféle szósz is járt. Desszertnek navajo frybread-et kértünk. Ez egy navajo specialitás, a világon senki más nem eszik ilyet, csak a navajók és a magyarok. A frybread megtévesztésig olyan volt, mint egy fánkkal kevert lángos.

Mindent gyönyörűen becsomagoltak kis kartondobozokba, mi pedig nekiláttunk. Lendületünk a navajo kenyérig tartott. Ezt elcsomagoltuk és ismét nekivágtunk a pusztának.