Holdfény a San Juan folyó felett

Moon over San Juan River Originally uploaded by ribizlifozelek

Monticello mellett szerettünk volna táborozni. Csúnyán elszámoltuk magunkat. A Semmi átszelése tovább tartott, mint hittük. A navajo területeken az utak is rosszabbak voltak, néha csak hatvannal mehettünk. Monticello és Utah reménytelenül távolinak tűnt. Néha jött egy porvihar. Egy-egy rázós útszakasz. Tanya. Egy út szélén búslakodó tehén már látványosságszámba ment. Monticello akár a Holdon is lehetett volna. Mi is. Utahban kicsit jobb lett az út, de a porviharok nem csillapodtak. Esteledett. Nem tetszett az éjszakai sátorverés gondolata. A San Juan folyó után mintha egy kempingjelet láttunk volna a szürkületben. Utóbb megtudtuk, a helyet Sand Islandnak hívták. Visszafordultunk. Az elmúlt fél órában egy autót láttunk csak. Minden elhagyott volt. A keskeny, aszfaltos út meredek kanyarokkal ereszkedett le a mély folyóvölgybe. Reméltük, kevésbé lesz kopár és mély, mint a Goosenecknél. Senkit sem láttunk. Összenéztünk. Lehet, senki sincs a folyóparton? Egyedül leszünk itt a világvégén? A Marson? Az út elágazott, három választásunk volt: A-kemping, a folyó és a B-kemping. Az A-kempinget választottuk. Tele volt. Emberek ültek a tábortüzek körül, sülő hús illata kúszott be az autóba, Mindenütt csónakok hevertek. A-t már mondtunk, mondtunk B-t. Sok és jó hely volt. Az egyikben megállapodtunk. A bejáratnál levő dobozba bedobtuk a borítékot a pénzzel, tábort vertünk. Yodával megtettük esti őrjáratunkat, lefotóztuk az ezüsthidat a folyón és már aludtunk is. Reggel aztán megláttuk, pontosan hol is vagyunk. A San Juan folyó nappal kevésbé volt titokzatos. Nádasokat, szigeteket láttunk és pár meredek sziklafalat, amint mély völgybe szorították be a vizet. Elhatároztuk, körülézünk.