Mi Kalocsán

Archbishop's garden
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda szerette Kalocsát. Mi is.

Az emberek nagyon kedvesek voltak, mindeki segített és ha kérdeztünk valamit. Térképet rajzoltak, ha kellett. Imádtuk, hogy rengetegen kerékpároztak. Kerékpárjaik még jobban tetszettek.

Nagyon jókat ettünk, nagyon jókat ittunk, de valami kényelmetlen érzés volt bennünk az egész látogatás alatt. (Yodában nem, ő új macskákkal ismerkedett, finom husokat evett és egy fél túrótortát is belevarázsolt a szájába.)

De minden túl nyugodt volt. Minden túl csendes volt. És igazából valljuk be, nem volt ott túl sok látnivaló.



A világ legrózsaszínűbb templomában is ilyen érzésem volt. Rózsaszínű volt. Nagyon rózsaszínű.
Szent István emelt itt egy templomot, ami nemcsak azért nagy teljesítmény, mert akkoriban a magyarok gyanakodva néztek ezekre az újmódi dolgokra, hanem mert itt kő kövön nem volt. Valahonnan még a sódert is hozni kellett.



Asztrik jól megdolgozhatta a nyakas magyarokat: mert pár száz év múlva egy még nagyobb templom kellett, amit az elsőből építettek. Mire elkészült, jöttek a tatárok és csak aprókavics maradt utánuk. A maradékokból újabb templom épült, ami túlélte a hódoltságot, a dicső felszabadítás azonban már sok volt neki. A katolikusok egy része a török bejövetelével protestáns lett, török kimenetelével a katolikusok elkergették a protestánsokat, a protestánsok erre a katolikusokat, a kiürült és hívek nélkül maradt épület meg összedőlt.



Kellett egy új. Nincs ezzel semmi baj, a városok változnak, növekednek, átépülnek.

Kalocsa egy barokk klasszicista kisváros. Lakosainak számától függetlenül nagyon kis város. Ahogy meglátogattuk a múzeumokat, kiállításokat, épületeket, ugyanazt éreztük, mint sok vidéki amerikai kisvárosban: minden szép, jó és kellemes, de igazából nincs ott semmi. Voltak érdekes helyek, de ezek valahogy nem kapcsolódtak össze egy egésszé.

Kalocsán van két paprikamúzeum. Az egyik profi, a másik egérszagú. A profi múzeum olyan volt, mint Minnesotában a SPAM múzeum. Van egy tizenöt négyzetméteres érseki könyvtár meg egy kicstár. Tényleg szép. De...

Mintha két múzeumi klikk lenne. Az egyik a paprikamúzeum1-kincstár-könyvtár, a másik a paprikamúzeum2-Viski múzeum-Manufaktúra tengely köré szerveződött. A múzeumszövetségekbe közös jeggyel lehet bemenni. De miért van kettő?

Azt hittük. a Dunapart szebb lesz. De igazából nincs Dunapart, csak kikőtő, az is öt kilométerre mindentől. Kicsit sáros volt. Igaz, sokat esett mostanában.

A kisváros bájos, a kisváros kedves, a kisváros csendes. Nagyon csendes. Nagyon vidékies. A hasonló méretű, adottságú és történelmű Vácon valahogy sokkal több az élet, sokkal több a mozgás. Valahogy jobban ki van találva.

Itt egy Mikszáth novellában éreztük magunkat. Csend volt, nyugalom, én ittam a kávékat, élveztük a szivélyes vendéglátást.

Kalocsával kapcsolatos kettős érzéseinket leginkább a rendőrség bejáratán látott tábla foglalja össze. A városka szépen karban volt tartva, minden precíz volt, szép volt, nagyon jól éreztük magunkat, de valami apróság azért hibádzott.