Biatorbagy
Originally uploaded by ribizlifozelek
Sok-sok éve komoly sokkot okozott nekem, amikor megtudtam, hogy Biatorbágy régen nem egy falu volt, hanem kettő. Bia és Torbágy. Csak álltam, mint turista a Margitszigeten:
- Ez most Buda vagy Pest?
A viaduktokat sokszor láttam, de pár hete megemlítették, hogy fel lehet menni rájuk. Az önkormányzat megcsinálta a lépcsőt és most szabadon lehet fenn garázdálkodni.
Természetesen Yoda szimatolta ki az utat és büszkén mutatta, merre kell menni.
Kicsit meglepődtem azon, hogy az egyik hídon nincs semmi. Azaz hosszában csak az üresség ásít a gerendák között.
A másikon viszont végig lehetett menni.
A sineket rég felszedték, most fémlapokból állt a talaj. A kilátás jó volt, csak lefele nem mertem nézni.
A hely azonban tetszett. A szerteszét szóródott üvegcserepekből arra következtettünk, hogy másnak is tetszik a hely és esténként idejár alkoholizálni.
A vasút nyoma töltésen, majd a dombon egy darabig szépen követhető, aztán kettéválik, az egyik ág egy nyaralókat határoló földúttá válik, a másik pedig pici ösvénnyé válik és elenyészik a bozótban.
A másik oldalom még megvoltak a keskeny nyomtávú vasút maradványai. Itt-ott az állomásépületek helye is látszott. A bokrokban rozsdás berendezések olvadtak lassan vissza a talajba.
Nagyon jó volt, hogy fel lehetett ide jönni. Jó volt a kilátás a völgyhíd tetejéről. Érdekes a hely. Viszont azt hiszem, sokkal többet ki lehetne belőle hozni. Okos emberek kitalálhatnák, hogy egy kerékpárút vezessen végig az egykori sinek helyén. Legyen pár pad, hogy lehessen piknikezni (vagy éjjel kulturált körülmények között lerészegedni). Akkor talán megint haszna is lenne műemlékké nyilvánított viaduktoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése