2009. október 9., péntek

Úton Columbiába


Minnesota
Originally uploaded by ribizlifozelek

A fotók természetesen csak illusztrációk, a fényképezőgéphez csak akkor nyúltam ma, amikor betettem a csomagba.

A gép kicsi volt. 2-2 sor ülés és minimális hely. A megfelelő méretű kézipoggyászok sem fértek el sehol. Szemfüles utaskísérők többször lecsaptak Yoda dobozára:
- Betesszük a csomagok közé! - felkiáltással.
Aztán meglátták a Mester villogó szemét és csendben maradtak.

(Miután Yodának volt jegye, természetesen utazhatott velünk az utastérben.)

A hátizsákom csak begyűjtötték - az ülés alá se fért be. Yoda háza sem, pedig az olyan méret, ami elvileg be kéne férjen. Egy szakértő olyasmit magyarázott, hogy újfajta mentőmellény van a szék alatt. Mindenesetre hosszan elmagyarázták, mit kell tenni, ha tengerre szállunk le.
Megnéztem térképen: csak akkor tudtunk volna ezzel a géppel bármilyen tenger felé jutni, ha pont ellenkező irányba repülünk vagy, ha levegőben utántöltik a tankot.

A repülő fél órás késéssel indult és pontosan érkezett.

A reptér Kansas Cityben a vasbeton építészet remekműve volt. Meglepően nagy volt.
Persze én becsülöm alá mindig Kansas Cityt.

A bérautós cégnél még voltak éjfélkor és még autót is adtak:
-Menjenek hátra és vigyenek el valamit.

Elvittünk.
Az egyetlen piros autót választottuk - azt könnyebb megismerni.

Esett.
Aztán szakadt.

A következő másfél óráról nem tudok sokat mindani. A GPS valahogy kivitt Kansas Cityből (köszönöm!). Az volt az érzésem, hogy egy óriási agglomerációban autózom folyamatosan az esőben.

Amikor már azt mondtuk volna, elég, elértünk Concordiába, ahol az első éjszakára szállást foglaltunk.
Az unott recepciós szó nélkül adott egy nemdohányzó kutyás szobát és nem kért depozitot a Mesterre. Mindezt úgy, hogy mögötte egy óriási papír hírdette: KUTYÁT CSAK DOHÁNYZÓ SZOBÁBA és 25 DOLLÁR DEPOZITTAL.

Biztos a Mester az autóból belenyúlt az agyába és átvette felette az irányítást.

Lehet, nem is mi vezettünk idáig, hanem Yoda?

1 megjegyzés: