Egyedülálló Valentine-ajándék

A szerelem nem ismer határokat. A szerelmesek elképesztő dolgokra képesek egymásért. Rómeo és Júlia, Trisztán és Izolda, Lenin és Krupszkaja mind-mind megható szerelmes történetek, amik most, a Bálintnap küszöbén megdobogtatják az emberek szivét

Minnesotában érdekes emberek élnek. Szűkszavúak, kemények. Megedzette őket a hideg. Ha Magyarországon télen kisüt a nap, az emberek felvidulnak. Minnesotában napszemüveget vesznek fel, mer kiégeti a szemüket a végtelen hósivatag.



A minnesotaiak olyan ajándékot adnak egymásnak, amiben megjelenik a kemény farmerélet, a végtelen síkság és a kérges, de érző szív minden melege.
Az ajándék olyan, amit igazán csak a földdel, a jószággal foglalkozó szerelmes szív érthet meg teljes mélységében, csak ő láthatja át, mi mindent jelent ez. Semmi sem mondhatja el jobban, szeretlek, mint ez az ajándék.

Ez nem olyan, amit az egyszeri városi ember megvesz a sarki boltban, nem, ennek az ajándéknak az elkészítése szaktudást, időt, mélyről, zsigerből jövő szerelmet és áldozathozatalt kíván.

A farmer tehát, Dél-Minnesotában, szíve és lelke minden melegével felszállt a traktorra, utána kötötte a trágyaszórót és a Nazca-vonalakat megszégyenítő másfél kilométeres szívet szórt az éjjel hullott hóra friss tehéntrágyából, majd, egy, a szívet átdöfő fekália nyíllal egészítette ki az alkotást.

- Olyan drága és aranyos - mondta a feleség -, kár, hogy a következő hóesés elhalványítja.

Igazából becsülöm az embert - kitalálta, mire vágyott élete párja.