Ebéd a teherautókból

Food truck
Originally uploaded by ribizlifozelek

Bostonban láttam először teherautóból ebédelő embereket. Overállos melósok, zajos diákok, zseni profok álltak sorba az MTI egyik parkolójában.

Öt-hatféle teherautó állt itt. Mindegyik más konyhát képviselt. Volt halas, kínai, arab, olasz, zsidó, amerikai. Az emberek meg türelmesen vártak sorukra, mint amikor Moszkvában híre ment, hogy lesz hús.

Amikor először hallottam a teherautókról, azt képzeltem, ott áll a szakács egy nagy dézsában, bokáig az újházi tyúkhúslevesben és meri a csajkákba az ételt. Mondták, hogy ez nem egészen így van, de képzeletem addig jutott, hogy áll a kínai bokáig a rizsben és csészébe méri az ételt.

A teherautók egész mások voltak.

A teherautók - vagy inkább kisbuszok - platóját melegítőkonyhává és hűtővé alakították. Sokan rácsatlakoztak az egyetem elektromos hálózatára (magyarul bedugták az erősáramú konnektorba a berendezéseiket). Gáztűzhelyen rántották rántanivalót, kemencében főzték a kacsát, platnin a halat. Nagy hűtőládákban álltak az üdítők.

A teherautókat (food truck) éttermek üzemeltették. Reggel összekészítették az egyszerű fogásokat, a helyszínen csak meg kellett sütni-fözni-rántani őket. Mikrót csak kevesen használtak - kevesen is álltak ott sorba.



Mindenki jól járt. A vendéglők konyhája kétszer annyit termelt. Az utaci árusítás kisebb hasznot hoz, mint a leülő vendégek, de a kisebb haszon is nagyságrendekkel tőbb, mint a nulla haszon. A vendéglők fizettek egy kis helypénzt az egyetemnek, az MIT is jól járt. A diákok, tanárok, adminisztrátorok, melósok pedig finom ételeket ettek olcsón.

Mert a teherautók olcsók. voltak.
2-4 dollárért 2001-ben lehetett egy jó negyven centi hosszú szendvicset kapni az olasznál, amiben volt egy tucat húsgombóc és egy csomó sajt, hogy a paradicsompüréről ne is beszéljünk. 4-5 dollárért adtak egy főételt. A kínainál narancsos csirke volt a sláger. Nagyjából másfél személyes adag volt. Még a STATÁ-t építő melósok is alig tudták legyűrni az ételt.



Itt láttam először építőmunkást lazacot enni. A lazac nem azt jelentette, hogy húsz adag étel előtt elhúztak egy három grammos lazacszeletet, vagy ráfröcsköltek a rizsre egy pici lazackonzervet. Nem. A lazaccal egy kisebb cápát jól lehetett volna lakatni. A melósok meg ültek a padon és ették a lazacot.

Ekkor értettem meg, hogy a munkásosztály fogalma országonként mást takar.

Utahban hiányoztak a teherautók. Változatosan jókat lehetett ott enni olcsón. Építkezéseken láttam egy-egy teherautót, de azok főleg a munkásokat mentek kiszolgálni.

Aztán megláttunk egyet a Trolley Sq parkolójában. Ott állt a kis sárga szörny és ételt lehetett benne venni.
Vettünk.
Kicsit szkeptikus voltam, amikor elolvastam a felírást, ázsiai konyhaművészet. Az étel azonban valóban finom volt. Biztos vagyok benne, még párszor el fogunk menni ide venni valamit ebédre.



Finom volt. (A fotó szélén látható felvágott Yodáé, azt nem a kamionos forgalmazza.)

Persze én tipikus nyavajgó kelet-európai vagyok. Egy teherautó kevés, minimum hat féle kéne.