Pingvinek és drámák

I will cut your head off!
Originally uploaded by ribizlifozelek

Az alábbi bejegyzés szereplői, ideértve a kurtaszárnyú pingvineket, a képzelett szülöttei. Minden hasonlóság valós helyekkel és személyekkel a képzelet és a billentyűzet szüleménye.


- Nem tudom, mi a fenének költenek pénzt a falkland-szigeteki kurtaszárnyú pingvinekről költött népdalok gyűjtésére. A pingvinek enélkül is tudnak költeni – mondta egy nagyra becsült ismerősöm, aki a felsővoltai posztfeminista kortárs drámák elemzésével és fordításával foglalkozik.

A művészet szubjektív.
Valami vagy tetszik, vagy nem tetszik.
Van, akinek a Száz év magány az irodalom csúcsa. Van, akinek egy Lőrincz L. László, másnak Wass Albert. Van, aki a barnákat, van, aki a világosokat szereti. Akár nőről, akár sörről van szó, ez egyéni ízlés kérdése. Egyes emberek csilipaprikát esznek jalapenóval. Mások szerint a téliszalámi ehetetlenül csípős. Sokan a black metált kedvelik, mások Mozartot.

Mindenkinek más tetszik. Sokan szerintem csapnivaló könyveket, filmeket és zenéket szeretnek. Szerintük meg az én ízlésem közelít egy pöcegöröd aljához. Alulról.

Szeretem régi korok épületeit nézni. Elképzelni, mit éreztek az alkotók. Másnak az építészet csúcsa az óbudai szalagház.
Szeretem Veronését és nem kedvelem Tintorettót. Más meg azt mondja, hogy ha festészetről van szó, Butak András az Isten.

Évezredek óta műértők, kritikusok nemzedékei próbálják megmagyarázni, mi, miért szép és mit kellene szépnek tartani. A kritikusok, műelemzők többsége hosszú éveket töltött kedvenc témája tanulmányozásával. Azzal, hogy elmélyedjen a kortárs felső-voltai dráma posztfeminista vonulatának elemzésében. Mások a Falkland-szigetek kurtaszárnyú pingvineiről szóló népdalait tekintik az emberi kultúra csúcsának.

Erről hosszú tanulmányokat írnak csillogó szemekkel. Ami szerintem jó dolog – az emberiségnek szüksége van rájuk. Ők megmondják, miért jobb a déltiroli jódli a délosztrák jódlinál. Szerintük.

Számomra ezen van a hangsúly. Szerintük. Szerintem. Szerinte.

Szerintem ez így tökéletes. Azt nem szeretem, amikor a felsővoltai drámák posztfeminista vonulatáért rajongó (szak)ember ledorongolja a falklandi kurtaszárnyú pingvinekről szóló népdalok gyűjtőjét. Bár kétségtelenül ez jobb, mintha magát a pingvint dorongolná le.

Egy esztétikai elemzés lehet jó. Lehet rossz. Lehet szórakoztató. A szerző, az esztéta, a kritikus, a műértő nem tévedhetetlen.

Tökéletes, időtlen alkotás – mondta egy ismerősöm Coelho egyik könyvéről.
Mi ez a giccses szar? - mondta a másik ugyanarról a könyvről.

Vannak “mesterségbeli fogások”, vannak a “szakmának szabályai” - amiket a whitefülű elméleti szakemberek fogalmaznak meg. Igazuk van – a maguk szempontjából, a maguk szabályai szerint. Tisztelem őket. Véleményük megalapozott, sok-sok kutatással, olvasással, agymunkával eltöltött óra van mögötte.
Csak – kéretlenül – nekem ne mondják meg, amit én olvasok, amit én hallgatok, amit én nézek, szerintük miért szemét. Meg azt se, hogy amivel a másik foglalkozik, az miért rossz. Hagyjuk békében a felsővoltai posztfeminista drámát és falklandi kurtaszárnyú pingvineket.