Szükség...

Restrooms
Originally uploaded by ribizlifozelek

Pisilni kellett.

Ez egy teljesen normális szükséglet. Azt hiszem, az emberiség jelentős része szokott pisilni.

Civilizált helyen erre kijelölt helyen pisilnek. Nem akarok azzal jönni, hogy már a régi görögök is, pedig igen.



Ott üldögéltek a férfiak és szükségük végzése közben üzletről és az aranyerükről beszélgettek.
Volt hova menniük.

Nekem az Árpád-híd pesti oldalán kellett pisilnem. Nem estem kétségbe, bementem a buszpályaudvarra. Követtem a WC-nyilacskát és egy éltes matrónával találtam magam szembe:

- Kétszáz forint lesz.

Pénztárca elő, láb keresztbe, Yoda irigyel.

- Ne haragudjon, csak ötezresem van - benn csobogni kezdett a víz.

- Váltsa fel.

Abba ne menjünk bele, hogy az ötezres érvényes fizetőeszköz a Magyar Köztársaság területén vagy, hogy tölem visszaadhatott volna 48 darab százforintos érmét is, vagy akár 46-ot is, de az udnorral vegyes káröröm kicsit zavart. Csak kicsit, mert mással voltam elfoglalva.

- Izé, sűrgős, nem lehetne...

- NEM - egy egész élet minden kudarcélménye benne volt a válaszban. Itt volt a háborúban elesett testvérek emléke, az államosított családi latifundium elveszte felett érzett fájdalom és a plébojnyuszival rántotthúsevés közben rajtakapott férj iránti megvetés.

- Váltsa fel az aluljáróban.

Látszott, hajlíthatatlanabb, mint Sztálin. Most már a hajléktalanokat és a természeti népeket irigyeltem.

- Nekem tényleg nagyon kell... Nem lehetne másként megoldani? - kész voltam otthagyni biztosítékként az ötezrest és elmenni utána váltani.

- NEM. VÁLTSA FEL - és ezzel a capo di tutti capo befejezte a társalgást.

Azzal a tudtattal vonszoltam magam tovább, hogy ha magamon itt nem is sikerült könnyíteni, legalább örömet okoztam a vécésnéninek.