Fehérvárcsurgó

Karolyi Mansion
Originally uploaded by ribizlifozelek

Fehérvárcsurgó előtt megálltunk és eltátottuk a szánkat: még Yoda is elfelejtette felemelni a lábát.

A palota csillogott a napfényben.

Legszívesebben egy török portyázó hordához hasonlóan egyből lerohantuk volna a kastélyt - de önuralmat tanusítottunk és megvártuk a vezetést. (A kastély csak csoportosan, vezetővel látogatható.)



A parkban kezdtük. Az egyik Károlyi ős célja az volt, hogy természetes, erdőszerű parkot alakítson ki a kastély körül. Munkáját az elmúlt negyven év tette teljessé: gondozás hiányában a park - azaz, ami megmaradt belőle - vadonná vált.

A kisistállót a helyi fiatalság használta éjszakai orgiákra, amitől az épület többször leégett. Így sikerült "kialakítani" egy festői romot.



A kisistállót ma alacsony kerítés és magas csalános védi. (Sajnos rossz az emlékezőtehetségem és mindig elfelejtem, hogy több hazai kultúrtáj meglátogatásának elengedhetetlen feltéte a bakancs és a bozótvágó kés.)

Machete hiányában a tó fele ereszkedtünk le. A kastélyhoz valamikor nagy tó tartozott, a közeli bányák megnyitása miatt azonban a falu forrásai elapadtak. A strand és a tó kiszáradtak. A tó jókora ősnádassá alakult.

Leggondozottabbnak a kastély elé telepített focipálya tűnt.



A kastély azonban valóban gyönyörű volt. A Károlyi-leszármazottak alapítványa jó munkát végez: a palotát apránként helyreállítják.

Sok munka van még hátra. Rengeteg a tennivaló. Javítanivaló is akad bőven: az étterem kínálata szegényes volt. Csupa olyan étel volt az étlapon, amit az országban bárhol megkaphattunk volna.



A tálalás tökéletes volt, de az étlapon nem voltak helyi specialitások. Alig volt édesség. (Számomra megbocsáthatatlan bűn, hogy semmilyen csokoládés desszert nem volt.)



A WC szép volt - csak a pincébe került, ami tolókocsival nehezen megközelíthető.

Viszont. Viszont a személyzet kedvessége és segítőkézsége kárpótolt mindenért.

Hogy a tolókocsival ne kelljen lemenni a pincébe, kinyitották az egyik szállodai szobát.



Megmutatták a kastély. Az összes idióta kérdésünkre válaszoltak. Hagyták, hogy mindenbe beleüssük az orrunkat. Türelmesek voltak és kedvesek.

Pedig nem vagyunk egyszerű esetek:
- Elnézést, tolószékkel és kutyával vagyunk... - szoktam kezdeni. A szemük se rebbent.

Yoda lelkesen piheghetett a teraszon. (Utólag elmondták, hogy amikor mondtuk, kutyával vagyunk, ők egy kisebb borjúra számítottak. Hogy a tolószék hallatán mi jutott az eszükbe, azt nem tudom.)



Nagyon jól éreztük magunkat itt.
Majdnem úgy, mintha mi lettünk volna a grófék.
Vagy legalábbis egy vendégük, aki azért jött, hogy körbelovagolja a birtokot.