A bostoni tömegközlekedést kicsivel azután reformálták, hogy átköltöztünk Minnesotába. Akkoriban token-t (ómagyarul tantuszt) kellett bedobáltni a metróban és a buszokon.
Aztán jött a CharlieCard, a CharlieTicket és a világ megváltozott. A bostoni és környéki tömegközekedés legegyszerűbben és legolcsóbban a CharlieCard-dal használható. A CharlieCard egy hitelkártyaszerű mágneskártya. Az ember megveszi, feltölti pénzzel és már utazhat is. A kátyára lehet mindenféle bérleteket tölteni. A rendszer bonyolult, de elvileg ki lehet rajta igazodni. A kártya működik a metrón, trolibuszon és a buszokon. A HÉV-en és a hajókon nem jó. Felszálláskor csak oda kell érinteni a kártyát a leolvasóhoz vagy le kell húzni a kártyát és a cég már le is húzott bennünket.
A kártyát fel lehet tölteni a metróállomásokon, néhány üzletben és online.
Kicsit több pénzbe kerül a CharlieTicket - ez olyan, mint a kártya, csak papírból és nem jár érte annyi kedvezmény.
A legtöbb buszon pénzzel is lehet fizetni - csak az még drágább.
A kártyát egy ötvenes évekbeli dalról nevezték el.
Akkoriban szakaszjegyet is lehetett venni és ha valaki többet utazott, mint amire a jegye szólt, ki kellett fizesse a különbözetet. Charlie-nak 5 centet kellett volna fizetnie, de nem volt pénze és bennrekedt a metróban.
Manapság gyakoribb, hogy a metró elromlik és az emberek azért rekednek benn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése