Concordban hideg volt.
Ez igazából nem meglepő: amikor 2002-ben voltunk Concordban, akkor is hideg volt.
A Walden pond-hoz szerettünk volna menni, hogy megmutassuk Yodának, hol élt és alkotott Henry David Thoreau.
Elfelejtettem leellenőrizni, lehet-e kutyával menni a tavacskához. Nem lehet. A tó kedvelt nyári fürdőhely, így csak szarvasok, őzek, rókák, mókusok és egyéb vadállatok pisilhetnek bele, kutyák nem. Azért elautóztunk a tó mellet, hogy nosztalgiázzunk egy kicsit, milyen volt nyolc éve a Walden pond.
Thoreau évekig járt a környéken lakó farmerek nyakára, hogy beköltözhessen valahova az erdőbe, valamelyikük földjére. A farmerek nem voltak lelkesek, de végül az egyik megunta, hogy a nyakára járjanak, beadta a derekát és kezet ráztak. Thoreau mehetett az erdőbe.
A filozófus épített egy kalyibát, elmélkedett és páros lábbal rugta ki az arra járó adószedőket. (Azok voltak a goldog békeidők, amikor még el lehett kergetni az IRS alkalmazottait.) Thoreau ekkor írt pár esszét a polgári engedetlenségről - ezeket az esszéket száz évvel később leporolták és ma nagy népszerűségnek örvendenek. Thoreau kunyhójában írta meg Walden című könyvét (ingyenesen letölthető a Google könyvesboltból és Kindlére az Amazontól, illetve elolvasható a bejegyzés alján.)
A kunyhó valamikor benn állt az erdőben, de miután Thoreau elunta a vadont, összedőlt. Alapjait nyolc éve mi is megbámultuk.
A kunyhóban nyaranta a nemzeti park kosztümös alkalmazottja lakik, akik előadja, hogy ő Thoreau és egyes szám első személyben elmeséli, hogy mit keres ő ott.
A kunyhó most üres volt, egyedül a szuvenírboltban volt egy kis élet (és meleg). A tavat most méteres szűz hó vette körül, ha beengedték volna Yodát, akkor se jutottunk volna messzire. Inkább elmentünk a North Bridge-hez megnézni a Concord-folyót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése