Szeretjük a kagylót. Általában mindent szeretünk, ami a tengerekben (k)úszik, mászik, ázik. A piacon rengeteg kagylót vásároltunk. Az "egy adag"-nak titulált zsákot valószínűleg egy igazi, nyolcgyerekes ír családra méreteztek (plusz dédszülők és vendégek): kicsivel több, mint két kiló kagyló lehetett a hálóban.
A tengertől illatozó zacskó komoly feladatok elé állított. Ideiglenes "tábori" konyhánkban nem volt elég nagy edény a kagylóknak. Nem az egésznek, hanem a felének sem.
Elkészítettünk hát egy-egy alaplét és abban folyamatosan töltöttük fel kagylóval és természetesen folyamatosan ettük is.
Előtte azonban elő kellett készíteni a kagylót. A legtöbbször a szupermarketben árult mélyfagyasztott kagyló nem igényli ezt a kezelést. A friss fogással azonban óvatosabbak voltunk.
Kegyetlenül kidobtuk az összes kagylót, ami kinyilt vagy törött volt (6 szem). Aztán alaposan lemostuk a gyönyörűségeket, majd megborotváltuk őket (ha valaki érdekes angol szót akar tanulni: debeard), azaz leszedtük a kagyló kis szakállkáit. Fogalmam sincs, hogy ezek mik, egy biológiában jártasabb egyén biztos fel tudna világosítani, de abban sem vagyok biztos, hogy én ezt akarom-e tudni.
Érdekes, hogy a kagylóktól mindig mást akarunk. Főzés előtt azokat dobjuk ki, amik nyitva vannak és érintésre sem csukódnak be. Főzés után pedig azokat, amik be vannak csukva.
Az első kagylórecept francia. Rossznyelvek szerint ezt érezni a felhasznált fehérbor és fokhagyma mennyiségén. Az eredeti recept négy szem fokhagymáról regélt, mi megelégedtünk hárommal. A második recept spanyol. Ennek kisebb sikere volt, viszont sokkal látványosabban tálaltuk. Ennek ellenére ez is ízlett.
Gyerekjáték I - Feketekagyló paradicsomszószban
- 1 kg feketekagyló
- 1 nagy fej hagyma
- 3 szem fokhagyma
- 1 pohár fehérbor
- 1 paradicsomkonzerv
- 1 kanál pirospaprika
- oreganó, só, bors, 2 babérlevél, olivaolaj
A kagylót alaposan megmossuk és megborotváljuk.
A (fok)hagymát az olajon lassú tüzön húsz percig pároljuk. Beletesszük a paradicsomot. Megfűszerezzük. Azaz beletesszük az összes fűszert. Beleöntjük a bort. Felforraljuk, majd levesszük a lángot (áramot) és negyed óráig hagyjuk melegedni. Beletesszük a kagylót és öt percig úsztatjuk.
Fogyasztás előtt kegyetlenül kidobtuk azokat a kagylókat, amik NEM nyíltak ki.
Gyerekjáték II - Citromos kagyló (Mejillones al limón)
- 1 felkarikázott hagyma
- kakukkfű
- olivaolaj
- 1 gerezd fokhagyma
- 2 szál apróra vágott újhagyma
- 1 babérlevél
- negyed pohár fehérbor
- 1 kg kagyló
- két citrom leve
- só, bors
Az olajon - nagyjából két perc alatt - megfonnyasztottuk a hagymákat és az összes fűszert. Lassú tüzön tíz percet hagytuk főni. Ráöntöttük a bort és két percig hagytuk magas hőmérsékleten lefedetlenü felforrni. Beleszórtuk a citromlét és a kagylót. Három percig hagytuk a lében a kagylókat, majd megettük őket.
Imádom a kagylót és az egyéb tengeri herkentyűket, köszi a recepteket, meg a szép képeket!
VálaszTörlésÉn először a paradicsomos feketekagylót ettem, és akkor is nagyon ízlett. Egy kollégának viszont nagyon nem. Nem kívánván nyilvánosan hangot adni a kagylók iránti ellenszenvének, kenyérrel tömte magát, a paradicsomot tessék-lássék kikanalazta, de a kagylókhoz nem nyúlt.
VálaszTörlésJa, és még valami. Ahogyan én tudom, a kagylókat fogyasztás előtt érdemes vízben áztatni, hogy a homok kijöjjön belőlük, különben a kagylók által tárolt homok az étel alján gyűlik össze. Vagy a szakállas kagylókban nincs homok?
VálaszTörlésParmezan, igen, szakallnyiras kozben folyamatosan engedtem ra a vizet. (Persze az is igaz, hogy New Englandben a legtobb tengerpart nem epp homokos.)
VálaszTörlés