A cambridge-i 7-es számú tűzoltóság embereit fekete bárányoknak hívták: ha tiltakozni kellett, sose kellett a 7-esekre várni. Akkor is elsők voltak, ha tüzet kellett oltani.
Az 19-20 században Cambridgeben volt elég tűz. A Boston melleti kisváros a világ egyik legnagyobb ipari központja volt. A gyárak, üzemcsarnokok közül tűztornyok emelkedtek ki. A tűzőrségeket funkcionálisra tervezték. A földszinti garázsban parkoltak a tűzoltóautók, mögöttük pedig az önjáró hajtóművek és üzemanyagraktárak: szénával teli szérű és istálló. Az épületben jutott hely szenespincének is: egyes pumpákat gőzgép üzemeltetett.
A cambredge-i ipar apránként kivonult a városból, helyét egyetemek és biotechnológiai laboratóriumok, informatikai társaságok vették át. A tűzoltóságok egymás után zártak be. 1994-ben a fekete bárányokra is sor került.
A tűzőrség épülete évekig omladozott magában és hamarosan fekete bárányból utolsó mohikán lett, az utolsó 19. századi épület a környéken.
Így ismertük mi meg a tűzoltóságot és ettől kezdve figyeltük, mi történik vele. A ház lassanként átalakult és újjászületett.
A hétemeletes tömbbel kiegészített régi tűzoltóságból négycsillagos szálloda lett. A szálloda éttermét a tűzoltók tiszteletére Fekete báránynak nevezték el. Mi évekig néztük a hotelt ablakunkbból.
Amikor idejöttünk, akkor is megnéztük, mennyibe kerülne ott megszállni. A szálloda komoly kedvezényeket kínál holtszezonban minigarzonokat. Kedvezménnyel egy pici szoba ötezer dollár egy hónapra. Plusz adó. Azt hiszem, nem költözünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése