Kagylók

A hard clam nevű kagylót, amit cherrystone-nak is neveznek, a Massachusetts-t benépesítő indiánok quahog-nak hívták és a kagylóhélyat pénz helyett használták, miután kiették belőle a húst.
Ennyit arról, hogy a pénzt nem lehet megenni.

A világ változik, nekünk zöldszínű papírdarabkákat kellett adnunk a piacon azért, hogy kapjunk pár kagylót. Direkt nem a zöldkagylókat vettük. Zöld papírért zöld kagyló már sok lett volna a jóból.



Otthon végigmértem a kagylókat. Nagyok voltak és kemények. Ilyen kagylókat még sosem főztem. Felmerült a híres - és híresen egészségtelen - massachusettsi rántottkagyló receptje, de azt egy szimpatikus kis bódéban vesszük majd meg készen. Ezekhez a kagylókhoz egy egyszerű receptet néztem ki.

Lemostam a kagylókat.
Sok vajat forraltam és három gerezd fokhagymát pirítottam benne. Beleszórtam egy csomó petrezselymet, oreganót, pici sót, borst, csípős paprikát és beleöntöttem egy jó pohár fehérbort. Beletettem a kagylókat. Felforraltam a lét és vártam.

Amikor az utolsó kagyló is kinyilt, megettük őket és gondosan kitunkoltuk a szaftot. Tökéletes előétel volt.
Ha a kagylók zárva maradtak volna, az esti poszt is rövidebb lett volna.