A városi mókusokról gyorsan megállapítottuk, hogy nagyon tanulékonynak.
A rágcsálókban hetek alatt kialakult egy meglehetősen fejlett időérzék. Minnesotában általában arra ébredtünk, hogy a gigászi kanadai ludak mélyrepülésben elhúznak a ház felett, szárnysuhogásuk betöltötte a szobát. Időnként hangosan gágogtak is.
Hétköznap reggelente fél nyolc körül keltünk, Northfieldben az egyetem csak két sarokra volt, így nem kellett sietni.
Miután kikászálódtam az ágyból, kinyitottam az erkélyajtót, bevettem az etetőcsészét, eltotyogtam vele a kamrába, belemerítettem a szotyiba és kitettem a csészét a párkányra. Ekkor már valamelyik rendszeres kosztos ott várt és lesett befele, hol marad a reggeli.
Ebédelni általában egy-kettő között ettünk, természetesen a mókusok ilyenkor is kaptak egy tálka szotyit.
Egy nap egy meglehetősen nehéz szöveget fordítottam és próbáltam szétszedni a közel húszsoros, többszörösen összetett mondatot tagmondatokra. Miután találtam benne három állítmányt és úgy tizenkét vesszőt, három pontosvesszőt és pár elszórt alanyt, már ott tartottam, hogy baltával bontom szét a mondatot (a szerző agyával együtt).
A munkában elmerülve észre se vettem, hogy már esteledett.
Legnagyobb rémületemre ekkor már azon fantáziáltam, hogy a szerzőt kikötözök, kezeit egy asztalhoz erősítem és nádpálcát veszek a kezembe:
- Melyik kezeddel írtad? Most azonnal mondd meg, melyik kezeddel írtad?! - suhi.
Ebben a pillanatban valami zörgést halottam és egy árnyék suhant el az ablak előtt. Elsőre a gondolatrendőrég jutott az eszembe. De nem. Az éhező és aggodó mókusok próbáltak rájönni arra, hogy hol marad az ebéd.
Hétvégente később keltünk. Miután a ludak mélyrepültek, fordultunk egyet és aludtunk tovább. Fél órával később általában dobogó zajt hallottunk. Aztán zörgés következett. Mintha rázták volna az erkélyajtót.
A mókusok támadták az ajtót és lestek befele.
- HOL A REGGELI? Nekünk JÁR a reggeli! - közvetítette a kis szőrösok méltatlankodó tekintete.
Két évig laktunk Northfieldben. Két évig rendszeresen etettük a helyi mókuspopulációt. Miután eljöttünk, sokáig beszélgettünk arról, hogy a következő lakót lerohanták-e az éhező kis rágcsálók a mogyoróit követelve.
Nincs mit tenni, hihetetlenül cuki kis dögök :D
VálaszTörlésNálunk a macskák az órák. 7-kor kaja van.Hétvégén is. :D
de edesek :-) es a kovetkezo lako etette oket tovabb? vagy mas utan kellett nezni?
VálaszTörlésa legtutibb kep amikor a mokus vetodik az ablak elott :-) azon jot nevettem!
VálaszTörlésAz itteniekhez is órát lehet igazitani. De vigyázni kell mert ha késik a kaja vagy uram bocsá elmarad akkor képesek kegyetlen bosszút állni a berendezésen. :-))
VálaszTörlésAha, ez olyan, mint Brian barátomnál, sorban állnak a kerítés tetején a mókusok meg a madarak, mire hazaérnek, várva a kaját.
VálaszTörlésNagyon jó képeket csinálsz, most irigykedek kicsit. Az enyémek sose sikerülnek ilyen jól.
Csak "szakmai" érdeklődés, milyen kamerát és objektívet használsz? Jó részletgazdagok a képek és a dinamikatartomány is nagyon jó.
Christine, az angol mokusok is?
VálaszTörlésZiebi, a macskak is?
Global Grover, nem tudjuk, mert mi juniusban koltoztunk ki es a kovetkezo lako augusztusban koltozott be.
Boston2, az ujabb kepek Fujifilm FinePix S8100fd-vel, a regebbiek Fujifilm FinePix S5000-rel keszultek.
Nehany regebbi kepet (az elsoket) Fujifilm FinePix 2800-al lottuk 2000 korul.
Emellett hasznal(t)unk meg par kisebb fotogepet, foleg etelfotozashoz.
Itt sajnos nincsenek ilyen mókucik, csak sima aprócskák rohangálnak az utcákon, járdákon, de azok is édesek!
VálaszTörlésJó nektek, örömmel olvasom mindig az állatos bejegyzéseidet is. A képek pedig nagyon kifejezőek. Valószinüleg a mókuska is pont arra gondolt, amire te! :)))