Aláírunk

Hetvenöt oldal.
Egészen érthetô jogi zsargon.
Tiszteletkörök: tudomásul vesszük, ez egy régi ház és a falakon lehet ólomtartalmú festék. Nem, nem fogjuk nyalogatni a falat. Ha mégis nyalogatnánk, az elôzô tulajdonos nem hibáztatható semmiért.

A dokumentumok egy részét már láttuk.
Másik részérôl olvastunk.
Az összeset aláírtuk. Volt, amit egy oldalon több helyen is.
Volt, ahova csak kezdôbetûket tettünk.

De aláírtuk.

Az állapotfelmérés után a bank is értékbecsült. Az értékbecslô is írt egy nagyregényt. Mi elolvastuk.

Gondolkodtunk.
Elmélkedtünk.

- Alkudjatok - mondta B.

- A termeszrágta gerenda miatt mindenképpen.

Írtunk egy hivatalos levelet az eladónak - akit még ekkor sem láttunk -, hogy csinálja meg a termeszebédet és biztos, ami biztos, nézze meg, hangyás-e a ház. A tulajdonos kihívott egy bogárembert, aki kijelentette, a házban nincs termesz. A tulaj ezek után írt egy hivatalos levelet, amiben gyakorlatilag annyit üzent, neki tele a hócipôje a házzal, ô csak arra hajlandó, hogy véglegesen bezárja maga mögött az ajtót, DE cserébe átvállal valamennyit a mi vételi költségeinkbôl.
Mi osztottunk, szoroztunk és azt mondtuk, rendben.

Ezután jött meg a hetvenöt oldal.



Ültünk egy közvetítôcég irodájában. Az ablakon át a Wasatch vonulatait láttuk és csak írtunk, írtuk és írtunk. Mire végeztük a hetvenöt oldal aláírásával, már majdnem meggondoltuk magunkat.

A közvetítôcég számláin pihent a pénzünk. Itt volt a háztulajdonos pénze is. Mi pedig írtunk. Alá.

A közvetítô képviselôje kávét és vizet hozatott. Kedves volt és komoly, mindaddig, amíg meg nem tudta, hogy az egyik Ribizlifozeleknek aznap van a születésnapja. Ekkor sikoltozva körberohanta az irodát és mindenkinek elújságolta,"Ma van a születésnapja!Ma van a születésnapja!"

A nagy örömködés közben elôvett egy üveg pezsgôt is - de nem bontotta ki: Utahban vagyunk, itt az ilyen ivászathoz is alkoholengedély kell.

Ekkor már csak költözni kellett.