Munka helyett - könyvajánló

A tulipánhagymák hiányoltak a garázsban. A kémény várakozóan nézett rám. A falevelek felkavarodtak és még vastagabb szőnyegben ülepedtek le, ahogy rájuk néztem. A mosatlan fenyegetően megcsörrent a konyhapulton. Az írnivalók és a hozzájuk kapcsolodó szakirodalom hegyekben állt a lakásban. Meg lazán kapcsolódó elektronokban a Kindlén.

Néztem a rengeteg tennivalót és tudtam, csak egyet tehetek. Tojok az egészre és mást csinálok.

Olvasgattam.

Gépiesen vettem elő egy könyvet és lapozgattam.

Már olvastam ezt a könyvet, de jól esett belelapozni.

Bill Bryson tud valamit.



Például azt, amit csak az irodalom és a tudományok legmagasabb fokán állók tudnak megtenni: ugyanazt a könyvet két címen futtatni. Egyes országokban a könyv Notes from a Big Country címen fut, máshol az I'm a Stranger Here Myself: Notes on Returning to America After 20 Years Away című munkát kell keresni. (A magyar fordítás az előbbi címen fut.)



Amerika máshol van. Itt az I'm a Stranger Here Myself-et kell keresni.

Bryson húsz év után hazatér az Egyesült Államokba és szembesül egy új világgal. Autót próbál bérelni. Gyalogolni szeretne. Főzni. Repülni. Vásárolni. És egy csomószor nem érti a világot. Nem érti, hogy működik hazája.

És Bryson csak ír, ír és ír - minden egyes történet egy rácsodálkozás. Mi van itt?

Vigyorogva olvasgattam az ismerős történeteket és sokkal jobb kedvem lett. Mindig is azt gondoltam, hogy Bryson könyve kötelező olvasmány kéne legyen mindenkinek, aki Amerikába jön. A repülőn az I-anyámtyúkja formanyomtatvány és a kék vámpapír mellé mindenkinek kellene adni egy példányt, vagy a vámpapíron nyilatkoznia kellene, hogy elolvasta-e. Ha nem, ott a példány, egy interkontinentális repülőút alatt az egész könyv kényelmesen végigröhöghető.

Épp újabb történetbe fogtam volna, de ekkor egy fekete nedves orr nyomódott hozzám:

- Nem akarsz inkább sétálni?

Akartam.