A Koloradó-fennsíkot (vájtfülüeknek a Colorado Plateuau-t) úgy kell elképzelni, mint egy óriási lépcsôt, ami gigászi fokokkal ereszkedik lefele.
A teraszokba folyók vágtak maguknak az évmilliók alatt árkokat. Apránként dolgozták le magukat a kôzeten át a mélybe.
Egyik ilyen lépcsô volt a Moki, ahol V bevallotta, hogy idônként tériszonya van.
Ezekhez a lépcsôkhôz kacskaringós utak vezetnek a fennsík sziklalabirintusában. Viszonylag lapos síkságon tekereg az út, aztán egyszercsak nincs tovább és az utazó azt mondja, ohhhhhh.
Ott álltunk Canyonlandsban a semmi szélén, óriási varjak éhes pillantásainak keresztüzében és néztünk le, oda, ahol valahol több száz méterrel arrébb a Colorado ásta magát egyre mélyebbre.
V most szóhoz se jutott.
gyonyoru. mindig is elamulok a kulonfele kanyonokon.
VálaszTörlésV lassan komoly rutinra tesz szert szóhoz sem jutásból. irigylem is érte innen.. :)
VálaszTörlésHŰŰŰ.
VálaszTörlésBár én is ott lehetnék egyszer...
Nagyon szépek ezek a képek, köszönöm, hogy megosztod velünk! :)
VálaszTörlésTudod jó látni a képeidet, mert valahogy közelebb érzem magamhoz őket, mintha prospektusok oldalain nézegetném. Valószinüleg sosem láthatom ezeket a tájakat, de a te közvetitéseddel sokkal jobbak! :) Köszönöm neked! :)
Globalgrover, Sir Robin, Boston2, Csilla, gyertek!
VálaszTörlés