Szabadságszobor

Yoda tanácstalanul nézte a Szabadságszobor kicsinyített mását. Egyszerűen nem fért hozzá a tótól. Tiszta frusztráció volt számára ez a Las Vegas, Szamotrakéi Nikéhez - aki nem a görög megasztár győztese - sem tudott hozzáférni. Most meg a Szabdságszobor is kifogott rajta. De legalább a Brookline Bridge megvolt.

Szeretem ezt a szobormásolatot. Nem azért, mert olyan jó (nem rossz), hanem mert tökéletesen bebizonyítja, hogy az emberi figyelmetlenség nem ismer határokat.



A Szabadságszobor az Egyesült Államok egyik szimbóluma. Bevándorlók százezrei először Lady Libertyt látták meg New Yorkhoz közeledve. Szabadság. Egyenlőség. Remény. Most nem fogok szavakat halmozni, a lista végtelen.

A Hölgy szimbolikus jelentősége miatt keresett ajándéktárgy, alsónadrágtól kezdve bélyegekig mindenhol megtalálható.

Az amerikai posta, a USPS sokadszor is meg kívánt emlékezni a Szabadságszoborról és elhatározták, készítenek egy újabb bélyeget a fagylaltos csajszival. A fotós fotózott, a retusőr fotosoppolt, a főpostamester bólintott, a nyomda beindult és dőlni kezdtek az új bélyegek a postákba.

Az emberek nyalták a bélyeget és küldözgették a rengeteg hivatalos és félhivatalos levelet, amin ott díszelgett a legfőbb szimbólum, a Szabadságszobor (remény, szabadság, testvériség, stb).



Valakinek idővel feltünt, milyen jó állapotban van a csajszi. Lady Libery nem mai csirke, az idő azért nyomott hagyott bronz vonásain. A bélyegen viszont tökéletes volt. Túlzottan is tökéletes. Mintha új lenne.

Az is volt.
A bélyeghez a fotó nem New Yorkban készült, hanem Las Vegasban - ott jobbak voltak a fények, tisztább a nőalak és kidolgozottabbak az arcvonások. Az eredeti szobornál az arc jóval magasabban van, ezért ott nem kellett sokat pepecselni a szemmel. A fotós ezért inkább a vegasi hölgyet fotózta.

Végül is Las Vegas is egy igazi amerikai jelkép és intézmény, csakúgy, mint New York.

Gyere - mondtam a Mesternek -, próbálkozzunk az oroszlánokkal, azok talán lepisilhetőbbek.