A Jetty felett - Spiral Jetty II

Meredek ösvény vezett a vízpartról fel a hegyre. Csend volt és meleg. Tűzött a márciusi nap.

A tópartról csak sejteni lehetett a vízalá merült szobrot, ezért is vágtunk neki a hegynek. Reméltük, fentről majd jobban lehet látni a Spiral Jettyt.



Másztunk.

A Nagy-Sós-tó hatalmasnak látszott. Szigetláncok olvadtak bele az égbe a horizonton. A vízpára sejtelmes fénybe vonta be a szigeteket. Kék volt az ég, fekete a bazalt és sárga a fű. Tipikus utahi táj volt.



Egy ház alapjai látszódtak a hegy lábánál. A valamikor beszakadt pincére egy méllyedés emlékezetett.



Nem tudtuk, ki élt itt és miért vagy mikor. Meglepő, hogy egyáltalán valamikor valaki vagy valakik ideköltöztek. Pásztorok lehettek vagy bányászok. A közelben láttunk pár eltömődött járatot. De lehet, csak a Pokol valamelyik elfeledett lejáratát találtuk meg. Valamikor aranyat kerestek erre. Meg olajat. Lehet, valamelyik bányászexpedíció hagyta hátra a kürtőket.



Mi rendületlenül másztunk felfele. Amint felértünk egy párkányra, megláttuk a következő dombot, majd a következőt. A kilátás egyre szebb lett.



Elhagyott csontok fénylettek a fekete kövön.
Könnyen el tudtam képzelni, hogy valamelyik hasadékban a ház lakójának maradványai várják, hogy egy túrázó hasraessen a lábszárcsontjukban. Manapság a Nagy-Sós-tó eme csücske már kevésbé elhagyatott, mint pár évtizede. Elsőnek értünk ide, de apránként más kirándulók is érkeztek a Jettyhez.



Még egy kicsit másztunk felfele.

Száz méterrel lehettünk a tó szintje felett. Lenéztünk és megláttuk a Spirál Jettyt. Hatalmas volt. A kép bal alsó sarkában két ember áll. Így lehetett igazán látni, mekkora is a szobor.



A tó felszínén átszüremlett a Jetty árnyéka. Tökéletesen látszott a csillogó kékségben a spirál.


Ha nem mászunk fel, nem látjuk. Nagyjából harminc centi víz borította a tó mélyébe vezető sós bazaltösvényt.



Innen fenntről azonban hihetetlen volt a látvány. Robert Smithson nagy művész volt.