A rózsaszínbomba nyomában

1944-ben egy titkos utahi bázison egy bombázó gyakorolt. A hely titkosabb volt, mint az, ahol az atombombát ledobó személyzetet képezték.

A bombát a Harmadik Birodalom és Japán ellen akarták bevetni. A terv kiötlői preciziós csapást kívántak mérni a kísérleti fegyverrel a japán és német legfőbb vezetésre.

A fegyver a rózsaszínbomba volt. Egy gyakorlórepülés alkalmával a bomba prototipusát hordozó bombázó eltévedt egy homokviharban és a pilóták végső kétségbeesésükben megszabadultak szörnyű terhüktől.

A rózsaszínbomba telibetalálta Mrs Backers édességboltját. A vezérkar halálrarémült tábornokai szemrevételezték a helyszínt és az embertelen kísérlet befejezése mellett döntöttek. Ha kitartóbbak és a bomba célbaér, hamarabb véget érhetett volna a háború.

Legalábbis így írtuk át a történelmet Mrs Backers cukrászdája láttán.



A hely tényleg olyan, mint ahol felrobbantottak egy rózsaszín bombát. Vagy egy barokk rózsaszínbombát. Ha valaha is meglátogat minket egy hercegnő, ide fogjuk elvinni.

Mrs Backers családja kétszáz éve foglalkozik süteményekkel és közel hetven éve üzemelteti a cukrászdát a South Temple-n.



Minden habos. Minden fodros. Minden rózsaszín. Talán még a csokitorták csokoládékémje is.

Pár modern kritikus Mrs Backers szemére veti, hogy süteményei édesek. Való igaz, többször úgy látszik, hogy a torták léte egy ürügy, hogy valamire rá lehessen tenni a tejszínhabot és a cukormázat, ennek ellenére Mrs Backers süteményei jók. Nagyon jók.



Én majd többször visszamegyek és igyekszem nem nézni a dekorációra.