Tavaly még megvolt.
A henger alakú kô akkor csak úgy állt magában.
Derékig ért és benôtte az iszalag meg a gumi.
Az iszalag a földbôl nôtt, a gumi a gumistól jött.
A gumis a követ arra használta, hogy gumit halmozzon köré.
A kô egy határkô volt. Százhetven éve, 1838-ban Pest városa úgy döntött, megkülönbözteti magát a különféle tanyaközpontoktól és határkövekkel jelöli meg a határát.
A kövek egyik oldalára azt írták, Pest, a másikra meg az aktuális tanyaközpont neve került. Például Pestszentlőrinc. Ott volt még a dátum is, 1838.
A határköveket egy része eltünt. Másokat földmérők, térképészek ma is használnak, számon tartanak. Ezt a követ pár évvel ezelőttig benőtte a gumi meg az iszalag. Aztán eltünt a gumis. Lebontották a házakat, kiszélesítették az utat és a kő eltünt.
Lett helyette pár jópofa rajz a mögötte keletkezett új tűzfalon.
Idén elsétáltam ide, megnézni a határkő hült helyét. A falról bámuló ufóknak azért szóltam, hogy van egy másik határkő pár száz méterre. Vigyázzanak rá, kihaló fajta.
Szia!
VálaszTörlésEsetleg vannak még képeid az eltűnt 17-es határkőről? Sajnos sok más kővel együtt ez is már csak emlék.
üdv
Szia!
VálaszTörlésMegnézem, de azt hiszem, nincs több.
Köszi. Egyébként az utolsó képen szereplő kő kakukktojás, mivel az eredetileg nem itt állt (feltehetőleg a 17. kerületben), csak később szállították ide.
VálaszTörlés