Jászok köve

- Ott a jászok köve!

A gumik csikorogtak, a centrifugális erô belepréselt az ülésbe és a következô pillananatban ott parkoltunk egy keskeny és meredek földúton.

- Mi az a jászok köve?

- Nem tudom. Nézzük meg!

Az úton csak gyalog lehetett haladni, ha még valaha is visszajövünk, lenn parkolunk a másik oldalon levô mellékúton.



A dombtetôrôl elôször Pilisjászfalut láttuk meg. Aztán az emlékhelyet.

A jászok a tatárjárás elôtt és után a kunokkal együtt érkeztek/menekültek/jöttek Magyarországra és itt a királyi privilégiumoknak köszönhetôen is évszázadokig megôrizték nyelvüket és identitásukat. (Ezt ma egyes politikai csoportok úgy fogalmaznák meg, hogy idegenek maradtak a nemzettestben és a liberalizmustól megrészegült uralkodók engedtek a multikulturalizmus hamis délibábjának.)



Az emlékhely egy kôbôl, egy három kopjafával megtûzdelt halomból, egy keresztbôl, rozsdásodó paldokból és egy elhagyott temetôbôl állt. Meg rengeteg lekaszálandó fûbôl. Látszott, valamikor volt pénz felépíteni az emlékhelyet, leszúrni a három festô (Prinner Vilmos, Döbrentei Károly és Ott Zoltán) emlékére három kopjafát, aztán átengedni a hegytetôt a természetnek.



A temetôben, miután legyôztük a bejártot örzô i-szalagokat (elnézést, hülye szóvicc), megtaláltuk a három festô egyikét. Lehet, a többiek is ott alusznak a bozót alatt.



Ha volt is magyarázó emléktábla arról, hogy miért hozták ide a követ, mit jelent a kô a jászoknak és miért pont ezen a dombon áll, miért kopjafázták ki a festôk emlékmûvét és ehhez hogy jón a kereszt, az már rég eltünt.

A jászok köve egy kô volt, amit Yoda jóváhagyott - és ez volt a lényeg.