Átsuhantam két szekér között, egyenletesen haladtam vagy száz métert, majd szinte állóra fékeztem, hogy a BMW-s beférjen. Látszott, a szembejövő autó vezetője számításba vette manőveremet és tudta, meg fogok állni, hogy ő egy Golfnyival közelebb legyen a céljához, amit némi malíciával egy koporsóval azonosítottam.
Aztán gázt adtam és mentünk tovább.
V pedig rutinosan nyúlt a szatyorba.
- Melyiket?
- Valami helyit.
V varázslatos sebességgel kapott elő egy román nemzetiszínű műanyagba csomagolt csokit és bontogatni kezdte.
- Mennyit?
- Egy elég lesz.
A következő pillanatban egy profin meghámozott csokit kezdtem betolni a számba.
Két cuppogás között megállt a csoki a számban.
- Mi van ebben?
- Csoki - felelte V - Mi legyen egy csokisrúdban?
- Olvasd el - kértem.
- Csokoládé, aroma, aroma, aroma, rum... - V megállt az olvasásban.
- Rum?
- Rum. Negyven százalékos. De gondolom, csak pár gramm. Mormon lettél?
Lassítottam, hogy elférjen a következő BMW-s.
- Tudod, mennyi a megengedett véralkoholszint errefele?
V bólintott.
- Ha a legközelebbi BMW nekünk jön, még magyarázkodhatunk Szent Péternek, hogy igazából csak csokit ittam.
V bólintott, majd szó nélkül meghámozott nekem egy tábla Milkát, én meg udvariasan felkapcsoltam a fényszórókat a gyászmenetnek.
Rendszám volt a szekéren? :)
VálaszTörlésEz egy tisztességes szekér volt.
VálaszTörlésTermészetesen volt.
Jaj, már nagyon hiányoztak az irásaid! Most egy kis nyugi lesz körülöttünk, és lassan el tudom olvasni az irásaidat!
VálaszTörlésJó utat nektek, szerencsétek az már van, olvastam! :)
Ez arra emlékeztet, mikor Kairó környékén utazgattam sokat, 2-3 hétig naponta 50 km oda-vissza.
VálaszTörlésOtt is mindig belekalkulálják a manőverekbe, hogy ha nem akar a szembejövő meghalni, akkor valószínűleg lehúzódik.
Insallah.
Meg Indiában is hasonló a helyzet, úgy vezetnek, mintha az alapvető életösztön hiányozna, teljesen nyilvánvalóan kivitelezhetetlennek tűnő előzésekbe mennek bele a legtermészetesebb módon, arra számítva, hogy majd a szembejövő lemegy az út szélére...