Segesvár

A kivilágított meseváros hirtelen bukkant fel előttünk. Ott magasodott a domb tetején. Olyan volt, mintha egy Disney-rajzolócsapat túl sok Disneyt nézett volna, mielőtt leült megrajzolni a létező legcsöpögősebb romantikus rajzfilmet.

Minden ott volt, ami kell, várfalak, tornyok, paloták, templomok. A város vidáman, gyönyörűen és büszkén magasodott a Nagy-Küküllő fölé.

Segesvár 1999 óta világörökség.
Én legalább nyolc éve nem jártam a városban és kiváncsi voltam, mi változott itt.

Elhaladtunk város alatt, majd befordultam egy sötét mellékutcába és pár macskakőves kanyar után egy fizetőkapuhoz értünk. Ez új volt. Kifizettük a parkolást, majd a rövid szerpentin tetején hirtelen egy kettős várkapuval találtuk magunkat szemben.

Egyiken kimentek az autók, a másikon be.

- Ilyen nincs - mondta V. Látszott ő is élvezi, hogy olyat tehet, amin Európában - Budapestet leszámítva - talán sehol máshol nem lehet megcsinálni: autóval behajtani egy középkori világörökség közepébe a várkapun át.

Áthaladtunk a bejáraton és ott álttunk a világörökség közepén.