iPhone-kefélés

Nem volt csipcsirip. Döbbenten néztem a képernyôn az üzeneteket.

A telefon nem cserrent és nem zizzent a zsebemben.

Egyik üzenet se volt sûrgôs - kûlönben is, nagyon kevés igazán sûrgôs dolog van a világban.

Akkor is zavaró volt. Yoda is valami zavart érzett az iPhoneban. A telefon csörgése, a vekker és a beszéd mûködött, a többi program hangjai azonban kussoltak, mint egyszeri melós a taggyûlésen.

(Megjegyzem, szinte mindennek kikapcsoltam a hangját. Ez telefon, nem sípláda.)

Olyan volt, mintha a telefon magától caendes üzemmódba kapcsolt volna. Ha bedugtam a fülhallgatót, minden szólt, ha kihúztam, csak a fenti funkciók szóltak. Az iPhone csendben volt, mint egy nyelvetlen némabarát.

Elsô lépésként kikapcsoltam és visszakapcsoltam. Az alapfokú hibaelhárítás azonban nem vezetett eredményre.

Drasztikusabb módszerhez folyamodtam. A telefonhiába lapul bibliás tokjában, a zsebben piszkolódik és egy iPhone-on az enyhén poros csatlakozó fura jelenségeket produkál.

- Yoda, kölcsönadod a hajkefédet?

- Igen. De kérem vissza. Szeretem, ha megfésülnek.

A közepesen puha kefével óvatosan megtisztítottam a csatlakozót.

- Csipcsirip - mondta a beérkezô üzenet, én meg elégedetten visszaadtam Yodának a kefét.