Zsákbamacska

A klímaváltozás támogatásával kihasználtam a december 23-i 12 fokot, hogy rendbetegyem az előkertet.

Vágtam a díszfüvet, kaszáltam a sövényvágóval a sövényt és az egyéb növényeket és tömtem a kukát.

Aztán megéreztem, hogy van mögöttem valaki. Megfordultam és a láncfűrész jellegű sövényvágónál megláttam egy macskát.

Először féltem, hogy ő a Láncfűrészes Macska, de aztán megnyugodva láttam, hogy nem a gyilkos szerszámnál matat, hanem a mentát eszegeti.



A macska békésen ette a mentát, én gereblyéztem a díszfüvet és Yoda benn utálta az egészet.



Idővel a macska jóllakott és elment. Egyszercsak valami ütés érte a vádlim. Valahogy megőriztem az egyensúlyomat és láttam, Oszi igyekszik faltörő (azaz lábtörő) kossá alakított fejével elgáncsolni.

- MRRRRR - mondta Oszi és az utca végén rémülten felrebbentek a madarak, a szomszéd bólogató rénszarvasa meg felkapta a fejét. Oszi elérte azt a méretet, ami felett egy állat már nem macska, hanem kisebb oroszlán. Esetleg nagyobb puma.



Oszi párszor még belebokszolt a lábamba, aztán elindult, megszagolta a “láncfűrészt”, majd fejest ugrott a zsákba, amibe a levágott növényeket, így a mentát is tettem. Az biztos zamatosabb volt.

Elgondolkodva néztem a csámcsogó zsákot.

-Oszi, ez jó? Nem lesz sok?

- Karácsony van! - felelte Oszi és csak zabált tovább boldogan.