Pepita

Egyik első általános iskolai nyelvtankönyvemben egyetlenegy külföldiről volt szó. Ez volt egyébként a könyv egyedüli érdekes része. A több vastag- vagy dőltbetűvel szedet meghatározás vagy szabály volt, olyan rejtélyes szavakkal, mint alany, állítmány, tárgy, célhatározói mellékmondat. A külföldi portréját leszámítva a könyvben az egyedüli ilusztrációk az ágrajzok voltak.



A külföldiről szóló történet a magyar szókincs eredeténél került elő. A fejezetet szintén meglehetősen unalmasra alakították, de a történelem akkor is érdekelt, így felébredtem az órán.
Az egész inkább szólisták halmaza volt rövid magyarázatokkal. Ma meg vagyok győződve arról. hogy a szerzőt azért fizették, hogy valami unalmasat alkosson. A könyv biztosan a gonosz mostoha és az MSzMP kb összeesküvése volt.

A könyv már formáját tekintve is unalmas volt: fekete-fehér. Csak a borító volt színes: ott nagy piros betűkkel a következő felirat állt: NYELVTAN I.

Az egyetlen, nem nyelvtanhoz köthető rajz ehhez a történethez kapcsolódott. Köznevesülő személynevekről volt szó. A rajzon egy táncosnő állt kockás ruhában.

A tömör magyarázat szerint a képen látható spanyol táncosnő, Pepita Ortega gyakran viselt aprókockás ruhát, ami hamarosan annyira népszerű lett, hogy a Pepitáról elnevezték pepitának.




Pepita Ortegát nem Pepita Ortegának, hanem Pepita de Ortegának, helyesebben (teljesebben) Josefa Durán y Ortegának hívták. Ennek ellenére mindenki Pepita de Olivaként ismerte.



A spanyolokat Közép-Európában a 19. század közepén egzotikusnak, szenvedélyesnek és romantikusnak tartották.
A Pesten 1853-ban a Pesti Német Színházban és később a Nemzetiben fellépő Pepita megfelelt ezeknek az elvárásoknak. Pepita de Oliva elképesztő népszerűségnek örvendett. Egyedüli riválisa a még egzotikusabb afroamerikai (fekete) Ira Aldridge volt.

Pepita népszerűségét a boltokban megjelenő pepita ruhák, cipők, sálak és egyéb kiegészítők jelezték.



Pepita nemcsak Magyarországon volt sikeres. Csehországban, Prágában és Brünnben is kitörő ovációval fogadták. Prágában rendőrök védték szállásán a 19. századi gruppie-któl. A jelenséget a korabeli újságok delirium Pepitatorum-ként írták le és a pepita csehül ugyaz lett pepitában, mint magyarul.

Annyira híres volt, hogy egy cseh porcelánmanufaktúra Pepita szobrocskákat kezdett gyártani.

Pepita német területeken is sikert sikerre halmozott. Közvetlen nyelvi nyomot nem hagyott maga után, de megerősítette a német tudatalattiban a romantikus, tüzes és szenvedélyes spanyol nőkről kialakított képet.
Olyan sikeres volt, hogy 1933-ban egy híres táncosnőket ábrázoló cigarettasorozatra is rákerült.



Pepita élete romantikusabb volt, mint Bizet Carmen-jéé. Pepita 1830-ban született szegény családban, egy pincelakásban. Anyja ösztönzésére lett profi táncos: stílusában az elsők között ötvözte a hivatalos balettet a népi flamencóval.
Pályáját “Andalúzia csillaga” néven Koppenhágában kezdte, Oroszországban folytatta, ahol kíváló - és elképesztően rövid szoknyát hordó - táncosként lett ismert.

1851-ben Pepita hozzáment kollégájához, Juan de Olivához. Nem volt szerencsés házasság - főleg, mert kicsivel később Pepita találkozott az angol diplomatával, Lionel Sackville-West-tel, aki argentin, spanyol és amerikai nagykövet is volt.
Egymásba szerettek.



Pepita a pletykák szerint nem akart válni. Lionel se erőltette a dolgot. Vett szerelmének egy házat Franciaországban és szabadidejében ott éltek boldogan négy gyermekükkel.
Pepita 1872-ben hunyt el az ötödik gyerek világrajövetelkor.

A táncosnő népszerűségét a rengeteg róla készült rajz, szobor és rézkarc is jelzi - igaz, egyetlen egyet sem találtam, amin pepitában lett volna.




Források:

Diaz y Escovar, Narciso: Baile y Bailarinas, Blanco y Negro, 1927 február 13.

Parmenia Migel: Great Ballet Prints of the Romantic Era, 109 Illustrations, Dover Publications, NY, 1981.

Stepanek, Pave: Las andanzas de la bailarina española Pepita de Oliva por Europa Central, II Congreso Virtual sobre la Historia de las Mujeres (del 15 al 31 de Octubre del 2010).

Pepita porcelán: Photo: archive MG.

German Cigarette Card by Garbati Cigarette Factory, Berlin-Pankow, Németország, 1933.

Tolnai Vilmos: Ruhák és nevek, Napkelet, Vol 1 (1923), no. 9, p.895.

Pepita megérkezett Budapestre, Vasárnapi Ujság, 1858. december 19.