Támad a macskaalom

A sarokban lapult. Eddig még sose láttam. Igyekezett úgy tenni, mint aki nincs ott. Közelebb óvakodtam.
- Szia Macskaalom! - köszöntöttem a pince sarkában megbúvó zsákot.
- Szia - morogta.
- Felteszlek a craisglistre - magyaráztam.
- Ne.
- De. Itt nincs macska.
- A kertbe kik szarnak? Egerek?
- A házban nincs macska.
- De még lehet... Jó nekem itt a sarokban.
De eldöntöttem, a macskaalomnak mennie kellett.
- Kiveszlek.
- Megbánod.
Nevettem. Aztán megbántam.
Benyúltam a lehetetlen sarokba, hogy kikapjam a több éve ott posztoló almot és bele se gondoltam, mekkora.
- Na gyere!
- Hôô - vetette meg a lábát a macskaalom (na jó, lába az nem volt).
- Reccs - tiltakozott a derekam.
- Aú - üvöltöttek a hangszálaim, de úgy, hogy orrbavágtam magam a nyelvcsapommal.
- Megmondtam - kuncogott a 40 fontos alom.
- Átkozott - hòrögtem, de azért feltettem a Craigslistre a 20 kg almot, miközben reméltem, nem aznap kell kicipelnem a zsákot a pincébôl.

Azóta jobban vagyok és csak akkor fáj a derekam, ha nehezebb tárgyakat emelek, mint például egy liter tej.



A zsákot még a ház elôzô lakója hagyra