Arany, a modern költő

Tegnap rádöbbentem, mennyire modern költő Arany.
Kortárs.
Mindent tud Magyarországról.

Elég beleolvasni a Toldiba.


 Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.


Válunál az ökrök szomjasan delelnek,
Bőgölyök hadával háborúra kelnek:

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken,
Meddig a szem ellát puszta földön, égen;
Szörnyű vendégoldal reng araszos vállán,
Pedig még legénytoll sem pehelyzik állán.
   Széles országútra messze, messze bámul,
Mintha más mezőkre vágyna e határrul;
Azt hinné az ember: élő tilalomfa,
Ütve ,általútnál' egy csekély halomba.

Szóval az összes melót sziesztázik. Kivéve egyet. Az meg bambul.