Balaton

- Azt hittem, Budapestre megyünk...
- Igen, csak megállunk egy pillanatra.
- Hova megyünk?
- Hány éve ismerjük egymást?
- Tizennégy?
- És hova akarsz elmenni tizennégy éve?
- Balaton?
- Igen.



Semmi komoly dologra nem volt időnk.
Átkompoltunk Szántódnál Tihanyba, ahol láttam, modernizálták a parkolást: kirugták a parkolóőröket és automatákat szereltek fel. Persze nem volt aprónk és a ketyere papírpénzből nem adott vissza (még sose adtam gépnek borravalót, a többit tartsa meg felkiáltással). Szerencsére sms-ben is lehetett fizetni, amit egyből ráterheltek a telefonszámlámra. A módszer tetszett, küldök egy sms-t rendszámmal és kóddal, hogy megkezdem a parkolást és amikor befejezem, küldök egy újabb sms-t és megáll a számláló. Persze külföldi telefonról nem működik. És persze két sms árával többe kerül. Smucig alak vagyok, a parkolóőr jobb volt. Meg eggyel több embernek volt munkája.



Tihanyban átvergődtünk a turisztikai szemetet árusító utcán. Minden volt itt, ami a magunkfajtában felébreszti az alvó nyulat és menekülésre kényszerít.

V csalódottan pislogott körbe. Egy tulipános terítő szép és művészet. Tizenötezer tulipános terítő vörös posztó.



Én meglepődtem. Este hatkor alig láttam turistát.

Egy bizonyos helyre jöttem. Reméltem, lesz hely a Rege teraszán. Tizenvalahány éve, amikor rendszeresen jártam ide, nehéz volt jó helyet találni.

Három asztalnál ültek a teraszon.

Letelepedtünk és néztük az alattunk elterülő tavat.

- Gyönyörű - mondta V - Szeretem.